Mivel pénteken ünnepnap volt (a köztársaság
ünnepe), így kora délután hármasban csajok elindultunk Portó felé.
Coimbrától egy órányira van a város és végig autópáyán lehet jönni. Az
autópályák nagyon jól kiépítettek, bár elég furcsa rendszer van, mert
van, hogy 1 km útszakaszért kell fizetni. Mikor odaértünk, először az
óceánpartra vitt az utunk.
Leírhatatlanul gyönyörű. Egyre inkább realizálom,
hogy az óceán vagy a tenger mellett kell élnem. Már csak hallgatni a
hullámokat is megnyugtató. A víz persze hideg volt és sosem tudom
normálisan kiszámítani, hogy mekkora hullám jön, így megint csurom víz
lettem.
Az óceán után elmentünk egy bevásárlóközponba, amit
a GPS segítségével is másfél órába telt megtalálni. Hiába, ez van, ha
három nő utazik. A bevásárlóközpont minimum 7 emeletes volt és minden
szinten másféle árut lehetett venni. Persze eltöltöttünk egy kis időt a
ruhás részlegen. Itt is megtalálhatóak a világmárkák, de sok olyan van,
amit nem ismerek otthonról.
Ezután Cristina egyik barátnőjéhez mentünk, aki
meghívott minket vacsorára. Lin mikrobiológus, 26 éves és 10 éve jár a
barátjával Nitroval (nagyon helyes srác, kár hogy foglalt…). Ott volt
még Cristina tesója is és még egy lány. Igazából nem tudom, hogy otthon
mennyire van ilyen, hogy ismeretlen embereket is vasorára invitálnak.
Cristinát is két hete ismerem csak és volt olyan kedves, hogy 3 napra
elhívott magához. A vacsora bolognai volt meg fagyi, nagyon jól főz Lin.
Aztán megnéztük a Twilight első részét. Olyan 12-re értünk haza. A
vendéglátómék lakása nagyon nagy és az év nagy részében csak a fiú lakik
ott.
Másnap 10-kor elindultunk szüretelni szőlőt
Portótól 30 km-re egy kicsi faluba. Megdícsértek engem és Samirat, mert
kétszer annyit szedtünk le mint a többiek. Hiába, mi tudunk dolgozni.
Aztán meghívtak ebédre minket. Sosem gondoltam volna, hogy valaha szőlőt
fogok szüretelni Portóban. Örök élmény marad.
A szüret után elvittük Samirát 50 km-nyire egy
városba, ahol egyik barátnőjével találkozott, akit 2 éve nem látott.
Visszafelé kitaláltam, hogy este főzök valami magyaros kaját a
vendéglátóimnak és átjöttek a tegnap esti barátok is. Nem volt nagyon
kedvem bemenni várost nézni, pedig másik 3 munkatársam is ott volt. Mint
kiderült, hajnali 5-ig partiztak, úgyhogy nem is bánom.
Gyümölcslevest és lecsót készítettem. Furi volt
nekik a leves, mert hogy az inkább desszert mint leves. Az nem leves,
amiben nincs zöldség. J
A lecsót viszont imádták, majnem mindenki evett
belőle kétszer. Desszertnek Lin csinált apple clambelt (lehet nem így
írják) és videóztunk.
Vasárnap délelőtt a városba mentünk egy múzeumba,
mivel délelőtt ingyenes. A Serralves múzeumban Nedko Sorkov bolgár
művész kiállítása volt. Hát, a modern művészet számomra elég absztrakt
és érthetetlen, de azért volt pár jó installáció. A múzeum mellett van
egy híres park is, picit sétáltunk ott. Aztán kocsival megnéztük a
várost. Nem igazán volt kedvem sétálgatni, meg úgyis vissza fogok még
menni Portóba legalább egyszer. Délután videójátékoztam Pyroval és este
értünk vissza.
Nem tudok elég hálás lenni nekik, mert életem egyik
legjobb hétvégéje volt. Remélem jönnek majd Budapestre. Nagyon jó
érzés, hogy már most van pár ember, akit őszinte barátomnak mondhatok.