Új-Zéland: Abel Tasman Nemzeti Park

Az Abel Tasman Nemzeti Parkban is rengeteg lehetőség van a túrázásra, de az egyik legjobb időtöltés a kajakozás. Elmentünk a helyi e-sitehoz, ahol egy francia lány segített nekünk. A sok turista miatt szeretik, ha külföldiek dolgoznak az információs központokban, mert hát az új-zélandiak nem igazan beszelnek más nyelven, csak angolul. Viszont sok esetben ezek a külföldi dolgozok nem ismerik a helyeket. Sokszor olyan alapvető kérdésre nem tudtak válaszolni, hogy egy bizonyos helyre aszfaltos út vezet-e. Ez a francia lány viszont jó segítség volt. Ő ajánlotta a lámás kempinget (Old Macdonald Farm, nem mellesleg 20 hektár) és a kajakos cégnek is itt volt a főhadiszállása, Marahuban.
A bérlés felszereléssel együtt 25 dollár volt fejenként.
Másnap reggel nyolckor volt a találkozó és a biztonsági oktatás (kb. egz óra). Aztán kocsival elvittek minket a tengerhez. Mivel mi tapasztalt kajakosok vagyunk, nem is kellett sokáig bizonygatni a srácnak, hogy mi tudjuk kezelni a hajót, ígz hamarosan útnak is indulhattunk.

Eleveztünk két kis szigethet, ahol rengeteg madár és fóka volt. Persze itt sem mentünk közel a fókákhoz, nehogy megzavarjuk őket. A kajakozás este ötkor ért véget és hosszú, kacskaringós úton mentünk el a DOC kempingbe, Elaine Baybe. A kemping nem túl nagy viszont nagyon szép volt a kilátás. Sőt este még láttunk egy oposszumot is.

Új-Zélandon egyébként rengeteg csónak van, szerintünk akinek nincs, az nem is igazi állampolgár. :-D
Itt láttam először leszállni olyan repülőt, ami képes a vizen is landolni.

Esküvő:különleges èkszereim

Az eskuvore az egyik baratnom (BInta) keszitette az ekszereket. O ujrahasznositott anyagokkal dolgozik vagy a termeszetben is megtalalhato dolgokat hasznal fel a munkaihoz. Mivel Pauloval nem szeretunk gyurut hordani, igy az eskuvo napjan egy jelkepes gyurunk volt parafabol es soroszdobozbol.

Niki honlapja itt erheto el: Binta

A szine pont illet a ruhahoz es nagyon jol mutattak rajtam.

Ùj-Zéland: Balszerencséböl ...

Miutan megkaptuk az uj kocsit, ami egy sokkal nagyobb Ford Focus volt, elindultunk eszakra, hogy a Heaphy turaosvenyen turazzuk. Ut kozben megalltunk  Punakaikiban, ahol nagyon erdekes meszko formakat alakitott ki a tenger.

Miutan indultunk volna tovabb, megalltunk egy kilatonal. Nem tobbre mint ket perc. Aztan sajnos nem indult el a kocsi. Felhivtuk az autoberlo ceget, hogy mi ilyenkor a teendo. Ok aztan az automentosokhoz iranyitottak miket. Hosszas telefonalas es ket ora varakozas utan megerkezett az automentos. Aki nem volt tulsagosan kedves, sot, nagyon bunko volt. Azert volt nagyon merges, mert mi ot vasarnap hivtuk, a szabadnapjan. Nem akartam neki mondani, hogy mi is a szabadsagunk alatt vagyunk itt es nem a legjobb automentore varni. Plusz neki meg fizetnek is erte, ha jon. Ujrainditotta az aksit egy perc alatt es el is huzott. Pauloval meg kezet sem akart fogni.
Aztan hosszas tanakodas utan eldontottuk, hogy visszamegyunk Greymouthba. Az a szabaly, hogy ha a sofor hibajabol nem indult el a kocsi, akkor ki kell fizetni az automento dijat, ami 160 dollar. Viszont nekunk kell bizonyitani, hogy rossz volt az aksi. Mivel nem a mi hibank volt es nem akartuk kifizetni a 160 dollart, megbeszeltuk az autoberlos pasival, hogy egyutt elvisszuk egy szerelohoz, aki megnezi az aksit. Persze aznap le sem allitottuk a kocsit a kempingig, nehogy meg egyszer ki kelljen hivni Mike-ot...
Aztan masnap megnezte az autoberlos pasi, aki nagyon elcsodalkozott. Az aksi 11 honapja volt cserelve, szoval nem amiatt volt. Hanem az aksin egy csavar nem volt rendesen meghuzva es emiatt az erintkezes hibas volt es leallt a kocsi. Azon meg meginkabb meglepodott, hogy az automentos ezt nem csinalta meg. A lenyeg, hogy elvileg nem kellett fizetnunk.

Ezutan a kis kaland utan inkabb nem kockaztattuk meg a Heaphy turaovenyt es Nelson fele vettuk az utiranyt.
Ut kozben megalltunk Reeftonban. Itt volt eloszor aram bevezetve az egesz deli felteken. Banyavaros volt, aranyat banyasztak itt es par eve ujra megnyitottak a banyat.

Este egy nagyon jo kempingbe mentunk, ahol rengeteg lama volt.

Tiszta Amerika

Ùj-Zéland: Az Avalanche csúcs

Wanakat elhagyva megalltunk egy kilatonal. Mikor visszaertunk a kocsihoz, akkor lattuk meg, hogy egy masik auto miatt rapattant egy ko a szelvedore es 15 cm repedes keletkezett pont Paulo elott. Gyorsan felhivtuk az autoberlo ceget, ahol azt mondtak, hogy Queenstownban es Greymouthban van iroda, ahol meg tudjak nezni a kocsit. Mivel nem akartunk visszafele menni, igy Greymouthba mentunk el. A repedes csak egyre nott, mondtak, ragasszunk ra celluxot es az segit. Aznap nem tudtak masik kocsit adni, igy meg egy napig a torott uvegessel kellett maszkalni. Ami azert nem jo, mert megbuntethet a rendor.
Igy, hogy varnunk kellett egy napot, elmentunk meghoditani az Avalanche csucsot. Vagyis majdnem. Mert mikor 3 oraja gyalogoltunk, elertunk egy olyan magassagot, ahol nem ereztem tul jol magam. Korulottem meredek szikla es nulla novenyzet. Paulo probalt meggyozni, hogy majd fogja a kezem, de igy sem gyalogoltam orommel. Aztan visszafordultunk. Jol van , en a Kisalfoldon nottem fel, hegyet is csak kepen lattam sok ideig. :-D

Paulo keakat idomit

Nagyon hideg volt

Waka

Ùj-Zéland: Gleccserek

Uj-Zelandon ket nagyon hires es sokak altal latogatoo gleccser van. Az egyik  a Fox gleccser, a masik pedig a Feren Jozsef gleccser. Persze Europaban is vannak gleccserek, de itt nagyon konnyu megkozeliteni oket. Europaban a  gleccsereket kb 6000 m felett lehet megnezni.
Mi elgyalogoltunk a gleccserig. Persze nem lehet tul kozel menni hozza, mivel nagyon veszelyes. Folyamatosan "mozog". Szerveznek helikopteres turakat, ahol felvisznek a gleccser tetejehez egy biztonsagos reszre es lehet maszkalni. ket fonek ez a tura 500 euro, szoval mi nem fizettunk be.
A Fox gleccsernel szakadt az eso es nagyon hideg volt.

A masik gleccser, a Ferenc Jozsef 30 km-re van a Fox gleccsertol. Ez nagyobb is el latvanyosabb, igaz nekem a masik jobban tetszett.

Ennel a szep tonal ebedeltunk. A kilatas gyonyoru volt, viszont rengeteg legy volt. Ezek az uj-zelandi szunyogok. Agressziv kis verszivok. Amiert rosszabbak mint a szunyog, hogy nem lehet oket hallani. Amikor a satorba bejonnek, szinte lehetetlen agyoncsapni oket, mert nem hallani, hogy hol zummognek. Engem minden nap megettek vacsorara, szinte vegig hosszu nadragban es pulcsiban kellett lennem. 

Ùj-Zéland: A csendes túraút

Sikerult egy olyan turautvonalat kivalasztani, ami nem tul nepszeru es szerencsere jo idonk is volt. Tobb farmon is at kellett menni, ahol voltak juhok, szarvasmarhak sot meg ozek is.