Az előadók végzős PhD-s diákok voltak, nagyon szép és kerek munkákkal, azért meglátszik, hogy van pénz itt. Szinte mindegyikük dolgozott külföldön minimum egy-két évet és kifogástalanul beszéltek angolul. Irigylem őket, mert én is végzős vagyok, de nem tartok azon a szinten sem a munka színvonalát illetően, sem az előadói képességem terén... Persze én nem az a típus vagyok, aki várja a sült galambot.
Volt pár érdekes előadás, de a mai nap nem igazán volt az én szakterületemmel kapcsolatos, például az ősóceánok oxidatív stresszmodeljéről nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogok. De ez is mutatja, hogy nagyon sokoldalú ez a kutatóintézet és bár főleg az aggyal kapcsolatban kutatnak, van egy-két extrém dolog is.
A kávészünetben iszonyatosan finom sütiket szervíroztak, kicsit túl sokat is ettem belőlük, viszont az ebéd nem volt egy nagy eresztés. Persze aki szereti a disznóhúst, annak ízlett, de én nem vagyok egy nagy rajongója.
Délután egy kerekasztal beszélgetés volt arról, hogy hogyan lehet tudományos kutatást művelni a gazdasági válság idején. Meghívták az itteni tudományos akadémia elnökét (aki olyan 40 év körüli férfi, inkább politikusnak néz ki mint tudósnak). Pont aktuális volt, mert tegnap derült ki csomó pályázat eredménye, amiről ők döntöttek (olyasmi mint otthon az OTKA).
Persze ő csupa pozitív dolgot mondott, hogy jövőre majd még több pénz lesz a pályázatokra és hogy keresni kell a külföldi lehetőségeket is. Azt is mondta, hogy minden leadózott 1 euróból 0,6 euró a tudományhoz vándorol. Ezt azért kétlem, de ő tudja a számokat. Szerintem nem is igazán mert rossz dolgokat mondani, lévén, hogy a teremben voltak olyan emberek (nem is kevés), akiknek nem nyert a pályázata... Parázs vita a végén alakult ki, amikor az egyik PhD-s srác elmondta, hogy igazából a PhD-sok a kutatás lelke (ez így van, mi dolgozunk sokat, a főnök meg szerzi a pénzt) és hogy nagyon megszigorították és megnehezítették azt, hogy ki kaphat itt ösztöndíjat.
A másik meghívott vendég egy portugál mérnök volt, aki most Kaliforniában dolgozik, egy nagy labort vezet és rengeteg pénze van. Picit érdekes volt ez a kontraszt. Ha belegondoltok, belé csomó pénzt belefektetett az állam, finanszírozták a doktori tanulmányait és az alapképzését is, de most külföldön él és nem hiszem, hogy annyira támogatja az anyaországát. Sajnos amikor ezt megkérdeztük volna, akkor már lezárták a vitát. Ja és onnan sejtem ezt, mert kivetítette a laborban dolgozók névsorát és egy portugál nevű ember sem volt benne, mindenki vagy indiai vagy kínai volt... Az meg, hogy egy évben hazajön karácsonykor, az nem igazán támogatás.
Magyarországon ezért jó a Lendület program, amivel külföldi kutatók hazajöhetnek és labor alapíthatnak Magyarországon.
Van néhány külföldön élő magyar kutató, akikről tudom, hogy direkt keresi itthon a magyar diákokat, hogy vele dolgozhassanak. Szerintem ez egy nagyon szép gesztus, mert így visszaadnak valamit az országnak. Olyat is ismerek, aki egy neves díjat nyert meg és a jutalom egy részét felajánlotta egy magyar tudományos társaságnak, hogy az éves konferenciájukra ennek a pénznek a kamataiból egy-egy neves külföldi előadót hívjanak meg.
