Az első pozitív élmény az volt, hogy mikor elmentem ebédelni, az egyik srác elkezdett velem beszélgetni. MSc hallgató és gondolom megsajnált, mert mindenki portugálul beszélt. Néha olyan, mintha ufó lennék, de mindig van, aki aztén szól hozzám. Amúgy nem vagyok az a nyomulós ember, hogy mindenáron beszélgessek valakivel, inkább olyan szürke egér. Minden esetre ez jó érzés volt. :-)
Visszajött a főnök Brazíliából és picit tudtam vele beszélni és iszonyatosan jó projektben vehetek részt. Remélem, hogy míg itt vagyok, sikerül mindent megcsinálni.
Ma elmentünk a Zoológia Tanszékre, mert ott mértek olyan anyagokat, amiket én szeretnék és elkértük a protokolt. A témavezetőmmel aztán megbeszéltük angolul, mert az egész portugálul volt. De nagyon kedves emberekkel találkoztam, egyikük nem rég volt Budapesten.
Eddig aki volt ott, mindenki meglepődött, hogy fél liter sör az alap és hogy milyen olcsó.
Egy számomra teljesen új technikát fogok elsajátítani, amit otthon is megtanulhattam volna igazából, de minél több nemzetközi tapasztalatot szeretnék szerezni.
Az amúgy szivatás önmagammal szemben, de azt hiszem a mazohizmusban rejlik a fejlődésem kulcsa. Vagyis egy, szeretnék a többieknek és elsősorban önmagamnak megfelelni, ezért sokat kell tanulnom. Kettő, angolul beszélünk, így azért ez is bizonyos szinten megnehezíti az egészet. Három, imádom, hogy pörög az agyam és azt sem bánom, hogy esténként a "felzárkózással" telik az időm.
Itt nagyon pörög minden.
Persze frusztráló is néha, de ezt kevesebb százalékban érzem.
A túlélésem kulcsa a motíváció és amíg hiszek magamban, addig szuper lesz. És most igazán de igazán érzem az erőt magamban. :-)
Szóval ma nagy lépést tettem a beilleszkedés és a tudományos fejlődésemben is.
Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem.
Kell a kihívás.
"Merj! a merészség a fene fátumok
Mozdíthatatlan zárait átüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör s nyit." / Berzsenyi/
És... megérdemlek egy sört mára. :-)
