A fagyizásunkból aztán röpke egyetemnézés lett, ugyanis ott van egy templom és az egyik híres könyvtár is. Mivel a főnököm az egyetem professzora, így ingyen bemehettem (amúgy 5 euró) és még a fagyira is meghívott.
A Biblioteca Joaninaban több mint 300 ezer régi
könyv van, némelyek a 16. századból. Régen bejöhettek a diákok ide
tanulni az asztalokhoz, amin a legdrágább brazil fából készültek.
Szerintem érthető, hogy ma már miért nem. Nagyon szép freskók vannak. Az
egyik szobában a különböző tudományokat ábrázoló női alakok, a másikban
a négy kontinensről származó embereket szimbolizáló női alakok (ekkor
még nem fedezték fel Ausztráliát), a harmadikban a sors, a remény és a
szerencse. A szerencsének két arca van, a jó és a rossz. Szerintem a
jónak női arca volt, a rossznak pedig férfias.
A falakon a festés márványutánzat és az ajtókon és a
falakon arany színű festékkel vannak festve mindenféle kínai alakok.
Akkor nagy divat volt ez Portugáliában. Ami meglepő volt nekem, hogy a
pincében volt börtön is. Aki nem ment át a vizsgán, azt ide zárták.
Nem ám, de volt az egyetemnek akkoriban saját rendőrsége.
Mivel nem lehetett bent fényképezni, így akit érdekel, keressen rá a googleban pár képre.
Ui: Már tudok portugálul köszönni és tanulom a
szavakat és a kiejtést, ami nem túl egyszerű. Ma rá is csodálkoztak,
mert pont megértettem, mikor azt kérdezte, hogy vagyok. J
Nagyon imponál nekik, hogy tanulom és próbálok pötyögni valamit.