A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket.


2013. július 25., csütörtök

Számvetés

Itt az ideje, hogy leszűrjem a konklúziókat az itteni munkámról.

Amit mindenképp pozitív dologként könyvelhetek el:

Szakmailag nagyon sokat fejlődtem, elsajátítottam egy számomra teljesen új mérési technikát, amivel jobb eséllyel pályázhatok állásokra. Mivel a gyógyszerfejlesztésben szeretnék dolgozni, így különösen jól jött ez a tudás.
A szakmai angoltudásom nagyságrendekkel jobb mint amikor 2009-ben Dániába mentem ki, igaz azóta eltelt jó pár év.
Alsó hangon 7 cikkben leszek (lettem) társszerző, amiből kettőben első szerző leszek. A megjelentek mind 4-esnél nagyobb impakt faktorú nemzetközi folyóiratban jelentek meg.
Beállítottam 3 mérési módszert, különböző állati és humán szöveteken.
 Sokkal jobban képviselem az érdekeimet és bátran ki merem nyilvánítani a véleményem és ha úgy van, az egyet nem értésemet.

Nem szakmai szempontok:

Rengeteg szép helyet láttam. A legszebbek közülük: Azori-szigetek, Madeira, Nazaré, Douro, xisto és gránitból épült házak, óceán minden mennyiségben.

Találkoztam a világ 2. legrendesebb és legnormálisabb férfijával (mert apu az első :-D), akivel nagyon boldog vagyok. Aki elkezdett magyarul tanulni miattam és minden nap elmondja magyarul hogy "Szeretlek gyönyörű lány". :-) És komolyan gondolja.

 Megismertem a mediterrán életstílust és kultúrát, ettem kagylót (és ízlett), tanultam pár portugál és brazil receptet. Rájöttem, hogy nem is főzök bénán és a főzés még lehet egészen jó kikapcsolódás is.

Örök barátaim lettek Szlovákiából, Csehországból és Brazíliából, akikkel biztosan tartani fogom a kapcsolatot.

Elég aktív couchsurfing életet éltem, itt szörföltem először a madeirai tengerbiológusnál. Plusz népszerűsítettem a CS-t a portugál emberek körében. Paulot is itt ismertem meg, szóval lányok érdemes CS vacsikra járni, mert életetek legjobb szülinapi ajándékát kaphatjátok meg.

Amiben még fejlődhetnék:

Jó lett volna legalább minimális szinten megtanulni portugálul, mert a bevásárló lista elkészítése portugálul még nem igazán jó nyelvtudás. A rossz, hogy a portugál nyelv logikája eléggé különböző azoktól a nyelvektől, amiket beszélek. Nehéz számomra  a kiejtés és igaz, hogy 28 évesen már nem annyira egyszerű egy új nyelv elsajátítása. De nem adom fel, most már tényleg szakítok rá időt.

Meg kell szoknom a késést és a később kelést. Ha ősszel visszajövök több szociális életet fogunk élni Pauloval hétvégente.

Vissza szeretnék menni az Azorira, csodás hely.

Szakmailag persze mindig lehet tovább fejlődni, a következő tervem, hogy még tökéletesebbé tegyem a méréseket itt és újakat találjak ki. Persze nem ingyen, mert ingyen nem fogok dolgozni.
Még ha itt sok diák meg is teszi. Nem egy olyan hallgatót ismerek, aki akár egy évig is ingyen dolgozott némi fizetés és ösztöndíj reményben, aztán jól hoppon maradt. Persze ők MSc-sek voltak én meg már azért több kutatási tapasztalattal rendelkezem. Meg hát én egy olyan országból jövök, ahol nem 1000 eurót kap egy MSc-s diplomás hallgató. Plusz nem alapozok arra, hogy majd a szüleim finanszírozzák a "társadalmi munkám".

Persze a felsorolás még folytatódhat, de most hirtelen ezek fogalmazódtak meg bennem.

Amiben pozitív példa volt Portugália Magyarországgal szemben:

A doktori hallgatók normális ösztöndíjat kapnak, ami mellett nem kell esetlegesen másodállást vállalniuk, így
teljes egészében a doktori kutatásukra fókuszálhatnak. A nemzetközi doktori programokban szinte mindegyikük eltölt fél-egy évet egy másik országban. Az órájaik tömbösítve vannak, így könnyebben lehet megszervezni a kutatásukat is. Komoly előadást kell tartani az első doktori év végén a következő 3 év pontos terveiről, hónapokra lebontva.

A mester hallgatóknak az utolsó évben nincs semmilyen óra, egész éven át a laborban dolgoznak egy-egy kisebb projekten. Azt érzem, hogy technikailag is nagyobb tudást szereznek az ötödév végére a magyarokkal szemben.

Az oktatók nincsenek annyira leterhelve mint a magyar egyetemeken, a vizsgáztatás is írásban történik. Minden oktatóak limitálva van, hogy mennyi hallgatója lehet. Egy oktató 5 PhD-st vállalhat csak. Ami szerintem elég sok.

Amiben negatív példa:

Bár minden sarkon van szelektív hulladékgyűjtő, nem igazán élnek a lehetőséggel. Nagyon sok csomagolást használnak és kevés az az ember, aki viszi a saját szatyrát a boltba. A sörösüvegek sem visszaválthatók, így sok a normál kukában landol.

Szerintem nem egészséges este 10-kor vacsorát enni és reggel 8-kor hazajönni a buliból.

Sokkal többet kéne sportolniuk. Sokan futnak, de a csuda jó uszoda kong az ürességtől.