7 nap múlva otthon leszek. Egy ideig.
Most nagyon úgy tűnik, hogy vissza kell jönnöm szeptember elején egy nagyon nagy nemzetközi kutatás miatt. A világ minden tájáról fogok kapni Alzheimer- és Parkinson-kórban szenvedő betegek mintáit és abban kell meghatároznom rengeteg anyagot. Ennek a kutatásnak az a fő célja, hogy ezeket a betegségeket ki lehessen mutatni még sokkal korábban mint most.
Akit bővebben érdekelnek a hírek és a projekt:
Biomarkers for Alzheimer’s disease and Parkinson’s disease
A probléma ugyanis az, hogy mire a tünetek észlelhetők, a sejtek 20 százaléka marad csak ép. Ami már visszafordíthatatlan. Persze sokára lesz még az, hogy ezek gyógyíthatóak lesznek, most csak a tüneteket lehet enyhíteni. De a neurodegeneratív betegségek kezelése egyre és egyre fontosabb lesz mivel 2020-ra a népesség 10 százaléka lesz 80 év feletti. És ezeknek az embereknek a 70 százaléka valamilyen neurodegeneratív betegségben fog szenvedni.
A rossz az, hogy a világ még nem készült fel erre, mi lesz ezeknek a betegeknek a sorsa. Ugyanis nem igazán álom egy Alzheimeres beteggel élni, még ha a rokonunk is. Ezek az emberek szinte soha nem ismerik már fel a családtagjaikat, erőszakosak lesznek, verekednek és nem lehet őket felügyelet nélkül hagyni.
Remélem, hogy nem ingyen kell dolgoznom. És bár a munka és a kutatás nagyon vonzó, de ingyen semmiképp...
Annyira jó lenne már egy "rendes" állás legalább egy-két évig, ahol időben jön a NORMÁLIS fizetés...
Álom?