Mióta Paulo elment Peruba, nem főztem. Több mint egy hete az automatás szendvicsen éltem vagy elmentem étterembe (jó, egyszer mentem csak el). Most ki kell ennem mindent, ami itt és megmaradt. Pauloval elküldtem az edényeket és a bontatlan kajákat a haverjához. Szóval részben azért sem főzök, mert nincs miben. :-D
Ma már nagyon elegem lett a Panados szendvicsből (valami grillezett hús) és elmentem boltba. Remélem többet nem kell jövő szerdáig.
A ciki még az, hogy az összes menza bezárt, kivéve egyet és nincs menü. Szóval a legolcsóbb kaja is amit lehetne venni minimum 6 euró. Ami azért túlzás.
Hiába, nem szerettem főzni, de az nagy motiváció, hogy Paulo rendesen vacsorázik. Meg hát a férfit a gyomrán át (is) meg lehet fogni.
Nagyon hiányzik. Szerencsére szinte minden másnap írunk e-mailt és szombaton skypeoltunk is. Szerintem az egész netcafé engem hallgatott. De ott csak 50 cent, vagyis 150 Ft egy óra internetezés. Ez Peru. És jó a net.
Viszont 1100 km-t 23 óra alatt tettek meg busszal. Még vacsorát, ebédet is reggelit is kaptak.
Ma volt az egyik munkatársam doktori védése. Őrület, de motort fog kapni tőlünk. Picit fájt is a 10 eurót kiadni... Itt az a szokás, hogy védéskor a kollégák valami nagy ajándékot vesznek. Csak szerintem nem annyira fair a csóró, egy évig ott lévő emberektől is elkérni. Ez van.