Hosszú hétvége Alentejoban

A hétvégén Alentejo régióba utaztam pár napra kempingezni. Az idő nem volt annyira jó, elég erős szél fújt, de szerencsére csak az utolsó nap kezdett esni az eső.
Alentejo Portugália középső részén helyezkedik el, Évora a legnagyobb város itt.
Az emberek főleg a mezőgazdaságból élnek itt, marhákat, diszókat és birkákat tartanak. A mezőgazdaság mellett fontos még a parafa. A parafát 9 évente vágják le. A fa kérgét hántják le nagyon óvatosan, mert könnyen kárt lehet tenni benne, ami aztán a következő parafa minőségét is rontja.
Nagyon jó időben mentünk, mert tele volt lila, sárga és fehér virágokkal, nyáron pedig a szárazság miatt minden besárgul.
Az emberek nagyon kedvesen és nyugodtak, egy néni nekünk adta a kenyerét. Az itteni kenyér a legfinomabb Portugáliában.
Megkóstoltam két kolbászt is.
Első nap szombat késő délután indultunk el, mivel még gyorsan átköltöztem az új albérletbe.
Először egy vidéki helyre mentünk, ahol a kőből épített házacskák voltak. A kő neve Xisto. 
Ezután Marvãoba mentünk egy kastélyhoz. Itt szinte minden faluban van kastély vagy erőd. 

Marvão

Casal de São Simão

Casal de São Simão

Parafa

Marvão

Marvão

Marvão

 Estremoz

Vila Viçosa

Vila Viçosa

Vila Viçosa

 Vila Viçosa és  Redondo felé az úton

Ne tudjon kiszökni a tehén

Este felhívtunk az egyik munkatársamat aki Portalegreből származik és ajánlott nekünk egy jó kis éttermet. Nem is volt túl drága és kettőnknek elég volt egy tálat rendelni. Saslikszerűt ettünk marhahúsból.
Vacsora után vadkempingeztünk. Már este 11 volt úgyhogy nem is igazán láttuk hogy hol álltjuk fel a sátrat, de másnap reggel szembesültünk vele, hogy egy nagyon szép tó mellé sikerült. :-)
Ezután Évora felé vettük az irányt.
Megálltunk még pár kicsi faluban (Sao Pedro do Corval), ahol sokan kézművességből élnek. Kézzel festik a mintákat az agyagra.

Olaria Tavares

Redondo

Itt a házak fehérre vannak festve és az ablakok és az ajtók szegélye kék, sárga vagy piros. Tetszettek ezek a faluk.
Vasárnap sok férfit láttunk a kávézókban beszélgetni, kártyázni, gondolom a nők meg otthon főzték az ebédet.
Délben megálltunk egy legelőn, ahol piknikeztük a virágok között. Sütöttünk helyi kolbászt és megkóstoltam egy fajta szalámit, amit itt készítenek.
Este Évora mellett kempingeztünk. Meglepődtem, mert elég sok ember volt, főleg lakókocsival. Talán mi voltunk az egyetlenek sátorral. Szerencsére volt melegvíz, megfőztük az ebédet és jót boroztunk.

Monsaraz

Cromeleque (Monsaraz)

Évora (Igreja de São Francisco)

 Évora (Templo de Diana)

Utolsó nap elmentünk Évorába várost nézni. Az egész város a Világörökség része. Elmentünk egy olyan kápolnába is, ami emberi csontokból épült Egyszerre volt lenyűgöző és picit morbid érzés.
A bejáratnál az volt kiírva, hogy Itt vannak a mi csontjaink és várjuk a tieteket.

Capela dos Ossos

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy kocsival mentünk, mert így sok pici faluban is megálltunk és sokkal több mindent láthattam mintha csak busszal megyek el egy-egy nagyobb városba.

A legjobban a virágos mezők, a szabadban legelő állatok tetszettek. Hiába, az ember sosem felejti el, honnan származik.