Reggel 10:15-kor indult vissza a gépem Ponta Delgadaból. Már
6-kor felkeltem és 8 előtt eljöttem a hostelból. A recepciós hívott nekem egy
taxit. Szerencsre a sofőr beszélt angolul és elmesélte, hogy mikor Kanadában
élt, volt egy magyar barátja. Aztán visszaköltözött ide, vett egy házat Ponta
Delgada közelében. Amúgy Maiaból származik, az sincs túl messze, de a taxis
munka miatt jobb itt laknia. Mondtam neki, hogy remélem vissza fogok tudni még
jönni ide. Picit kellett várnom a becsekkolásig. A reptér nem túl nagy, nem sok
mindent lehet csinálni,így kényelmesen megettem a banánjaimat és vártam a
kapunyitást.
 |
| A rózsaszín táska |
Majdnem sírtam, amikor felszálltam a gépre.
A repülőút 2 és fél óra, szép idő volt. Csak egy kisbaba
kezdett el sírni, a többi kisgyerek pedig kapott a stewardessektől egy
csomagot, volt benne játék meg kiszínező.
Lisszabonban találkoztam Andrással és a barátnőjével, akit
couchsurfingről ismerek és a maraton napján nem volt már erőm összefutni vele.
Kávéztunk és az 5 órás busszal jövök vissza Coimbrába. A fülem nagyon fáj,
picit várom, hogy hazaérjek, főzök majd mézes gyógyteát meg vannak másabb
gyógyszereim is. Ha nem javul, el kell menjek orvoshoz…