Ma szerettem volna bringát bérelni és eltekerni Vila Francaba. Sajnos egész éjjel rosszul aludtam, nem kaptam levegőt és nagyon fájt a torkom még reggel is, úgyhogy jobbnak láttam nem tekerni. Azért kisétáltam a partra és bóklásztam egy picit.
Azt hiszem örökre beleszerettem az óceánba és a zöld mezőkbe. Erősen gondolkozom, hogy ideköltözzek Itt lehet biciklizni, minden nap láthatod az óceánt, csupa zöld hegyek vannak és még olcsóbb is az élet.
 |
| Piac. |
 |
| Utazás a végtelenbe |
 |
| Kikötő |
 |
| Ez egy szép graffiti |
 |
| Pad |
 |
| A hajóklub épülete |
 |
| Templom |
 |
| Voltak bátrak, akik fürödtek |
 |
| Béke és nyugalom |
 |
| Fiatal sirály |
 |
| Egy másik templom |
A part után elmentem a hostel melletti botanikus kertbe, az António Borges Gardenbe. Épp sétáltam és pont ott kezdték el takarítani az utat, de a kertész nagyon rendes volt és megállt addig, amíg én át nem megyek, így nem lettem poros. Ez itt egy elég jellemző gesztus, senki sem rohan, átengednek a zebrán és mindenki mosolyog. Nagyon tiszták az utcák Portugáliához és Budapesthez képest. Beszélgettem egy szuvenírárus nénivel is, aki elmesélte, hogy Lisszabonban élt 15 évig, de visszajött ide, mert itt sokkal több idő jut mindenre. Mivel elég pici a sziget, nem kell sokat utazni, így több idő jut pihenésre, a barátokra és kikapcsolódásra. Mondta, hogy a helyi termékek nem drágábbak, ő a piacon vásárol, mert sokkal olcsóbb mint a szupermarket. Persze azért egy hátránya van az itteni életnek, ha az ember valahová el szeretne utazni, az sokkal több pénzbe kerül mintha egy nagy kontinensen lenne.
