Hosszú hétvége Alentejoban

A hétvégén Alentejo régióba utaztam pár napra kempingezni. Az idő nem volt annyira jó, elég erős szél fújt, de szerencsére csak az utolsó nap kezdett esni az eső.
Alentejo Portugália középső részén helyezkedik el, Évora a legnagyobb város itt.
Az emberek főleg a mezőgazdaságból élnek itt, marhákat, diszókat és birkákat tartanak. A mezőgazdaság mellett fontos még a parafa. A parafát 9 évente vágják le. A fa kérgét hántják le nagyon óvatosan, mert könnyen kárt lehet tenni benne, ami aztán a következő parafa minőségét is rontja.
Nagyon jó időben mentünk, mert tele volt lila, sárga és fehér virágokkal, nyáron pedig a szárazság miatt minden besárgul.
Az emberek nagyon kedvesen és nyugodtak, egy néni nekünk adta a kenyerét. Az itteni kenyér a legfinomabb Portugáliában.
Megkóstoltam két kolbászt is.
Első nap szombat késő délután indultunk el, mivel még gyorsan átköltöztem az új albérletbe.
Először egy vidéki helyre mentünk, ahol a kőből épített házacskák voltak. A kő neve Xisto. 
Ezután Marvãoba mentünk egy kastélyhoz. Itt szinte minden faluban van kastély vagy erőd. 

Marvão

Casal de São Simão

Casal de São Simão

Parafa

Marvão

Marvão

Marvão

 Estremoz

Vila Viçosa

Vila Viçosa

Vila Viçosa

 Vila Viçosa és  Redondo felé az úton

Ne tudjon kiszökni a tehén

Este felhívtunk az egyik munkatársamat aki Portalegreből származik és ajánlott nekünk egy jó kis éttermet. Nem is volt túl drága és kettőnknek elég volt egy tálat rendelni. Saslikszerűt ettünk marhahúsból.
Vacsora után vadkempingeztünk. Már este 11 volt úgyhogy nem is igazán láttuk hogy hol álltjuk fel a sátrat, de másnap reggel szembesültünk vele, hogy egy nagyon szép tó mellé sikerült. :-)
Ezután Évora felé vettük az irányt.
Megálltunk még pár kicsi faluban (Sao Pedro do Corval), ahol sokan kézművességből élnek. Kézzel festik a mintákat az agyagra.

Olaria Tavares

Redondo

Itt a házak fehérre vannak festve és az ablakok és az ajtók szegélye kék, sárga vagy piros. Tetszettek ezek a faluk.
Vasárnap sok férfit láttunk a kávézókban beszélgetni, kártyázni, gondolom a nők meg otthon főzték az ebédet.
Délben megálltunk egy legelőn, ahol piknikeztük a virágok között. Sütöttünk helyi kolbászt és megkóstoltam egy fajta szalámit, amit itt készítenek.
Este Évora mellett kempingeztünk. Meglepődtem, mert elég sok ember volt, főleg lakókocsival. Talán mi voltunk az egyetlenek sátorral. Szerencsére volt melegvíz, megfőztük az ebédet és jót boroztunk.

Monsaraz

Cromeleque (Monsaraz)

Évora (Igreja de São Francisco)

 Évora (Templo de Diana)

Utolsó nap elmentünk Évorába várost nézni. Az egész város a Világörökség része. Elmentünk egy olyan kápolnába is, ami emberi csontokból épült Egyszerre volt lenyűgöző és picit morbid érzés.
A bejáratnál az volt kiírva, hogy Itt vannak a mi csontjaink és várjuk a tieteket.

Capela dos Ossos

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy kocsival mentünk, mert így sok pici faluban is megálltunk és sokkal több mindent láthattam mintha csak busszal megyek el egy-egy nagyobb városba.

A legjobban a virágos mezők, a szabadban legelő állatok tetszettek. Hiába, az ember sosem felejti el, honnan származik.

Kedvenc kávém

Itt lehet online rendelni a kedvenc portugál kávémat:

http://www.theportugalonlineshop.com/delta-roasted-coffee-ground-whole-beans-250g-coffee-delta-coffee-250g

Ez pedig az Azori-szigeteki tea:

http://www.theportugalonlineshop.com/groceries/teas

Ezek a nők

Már a második párt hallom a héten, akik nagyon hosszú együtt járás (több mint 10 év) azért szakítottak, mert a fiú szeretne gyerekeket, a lány pedig nem. Mindkettő fiú nagyon helyes, okos, intelligens és jó munkája van.

Azért szerintem ilyen horderejű kérdést azért még a kapcsolat elején ( azért nem első hónapban) jobb tisztázni.
Most itt van mindkét fiú, 35 évesen és kezdhetnek mindent elölről.

Furák ezek a portugál lányok...

Bacalhau A Gomes De Sa

Vasárnap tanultam ezt a nagyon könnyű tőkehal receptet.

A hozzávalók:

fél kg tőkehal
olivaolaj
2 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma

só
bors
fél kg krumpli, héjában főzve majd összevágva
4 főtt tojás
8 fekete olivabogyó
1 tk petrezselyemzöld

Elkészítés:

Áztasd be a tőkehalat és főzd meg vízben, majd szedd szét pici darabokra. Utána tedd bele meleg tejbe 2-3 percre.

Közben főzd meg a krumplit és vágd szét negyedekre. 

Olivaolajban dinszteld meg a hagymát és a fokhagymát, majd sóz és borsozd meg. Keverd össze a hallal. 

Tedd tepsibe a krumplit és a halat, majd a tojást, olivabogyót és a petrezselymet a tetejére. 

Süsd a sütőben amíg meg nem pirul a teteje.

Az eredeti recept angolul:

Bacalhau A Gomes De Sa

Újabb költözés és végleges nyugalom

Eldöntöttem, hogy elköltözöm. Nem bírok tovább itt lakni a lakótársaimmal. Nagyon zajosak. Éjjel egykor kezdenek el főzni. Múltkor éjfélkor kezdett el az egyik lány énekelni a nappaliban. A baj csak az, hogy mivel a nappaliból nyílik az összes szoba és eléggé visszhangzik is, olyan volt, mintha nálam énekelt volna. Az elején azt hittem, hogy majd megszokom.
De rájöttem, hogy inkább fizetek többet, de nem bírom tovább, hogy folyamatosan kialvatlan vagyok.
Zuzanaval, a szlovák barátnőmmel fogok együtt lakni. A lakás nagyon jó helyen van, a vasút és a pályaudvar között, 10-15 percre a munkahelytől. Ő ugyanúgy korán szeret kelni és korán feküdni. Már nagyon várom.
Sajnálni fogom az uszodát, de heti egyszer, hétvégente eljövök. Az viszont nagyon jó, hogy közel lakom a Park Choupalhoz, ahol nagyon jó futni.
Valamit valamiért. Rájöttem, hogy a nyugalmam sokkal többet ér, mint az, hogy tudok-e esetleg félretenni.

Zuzana pedig az egyik legjobb barátnőm itt.

A főbérlő pedig nem volt meglepve, valószínű nem én vagyok az első, aki emiatt elköltözik.

Serra da Lousã

Szombaton délelőtt futni voltam az egyik munkatársammal, délután pedig a tengerhez mentem. Elvittem a fényképezőm, de nem volt benne a memóriakártya, így nem tudok képeket feltenni. Én nem fürödtem, de volt, aki igen. Zömmel külföldi cserediákok voltak. Elég szépen barnulok.

Ma a Serra da Lousã környékére mentün túrázni. Az útvonal egy kicsi kastélytól indul Cabo do Soitoban. Elmentünk két mini vidéki faluba, ahol kőből épített házak vannak, Talasnalba és Casal Novoba. Igazából nem lakik itt senki, de ki lehet bérelni ezeket. Egy kellemes túraútvonal, 6 km, néhány helyen elég meredek felfelé, de nagyon szép a táj. Az erdőben nem igazán van fű, minden elég száraz. Sok helyen eukaliptusz fa van, amiből papír készítenek. De van itt parafa is. Én nem is tudtam, hogy a parafának a kérgét használják fel. A jó minőségű dugót nem préselik, amit préselnek, azok a rosszabb minőségűek, amik beletörnek az üvegbe.
Paulo nagyon sokat mesélt nekem Portugáliáról és szép helyeken jártunk.
Viszont kell vennem rövid nadrágot, mert majdnem megsültem a hosszú farmerben.

http://www.panoramio.com/photo/9060142

http://www.aldeiasdoxisto.pt/aldeia/3/5/97/134

A ház fala és egy ablak

Az egyik falucska messziről

Még a Serra de Estrelát is láttam.

Áprilisi couchsurfing vacsora

Tegnap volt az ehavi couchsurfing vacsora a legtöbb résztvevővel. Több mint 38-an voltunk, nagyrészt cserediákok. Mindig vannak állandó és új résztvevő is. Most nem grill mixet ettem, hanem sült malacot. Nagyon jó választás volt, jobban ízlett mint a másik. Állítólag 3 órán át sütik. Mondtam is a pincérnek, hogy jó választás volt.
Utána elmentünk inni még a belvárosba. Először egy holland bárba mentünk, tetszett a zene és a hely, de iszonyat pici volt. De itt ez van, minden hely pici és egy óra múlva továbbállnak egy másik bárba.

A népes tömeg

Csodás szülinapi ajándék

Csodás szülinapi ajándékot kaptam a szüleimtől:

" Ha kedves vagy azzal, aki tévesen hív,
Ha észreveszed a hóban kinyíló virágot,
Ha az úton elsőbbséget adsz,
Ha panaszaidnál több a mosolyod,
Ha néha jól kisírod magad,
Ha még észreveszed a jól mászható fákat,
Ha tudsz testvériesen osztozni,
Ha visszadobod a kishalat,
Ha néha fáj a szíved egy másikért,
Ha előfordul, hogy elégedetten alszol el...

Akkor jó az életed!

Azori-szigetek: nyolcadik nap, könnyes búcsú és haza(?)térés

Reggel 10:15-kor indult vissza a gépem Ponta Delgadaból. Már 6-kor felkeltem és 8 előtt eljöttem a hostelból. A recepciós hívott nekem egy taxit. Szerencsre a sofőr beszélt angolul és elmesélte, hogy mikor Kanadában élt, volt egy magyar barátja. Aztán visszaköltözött ide, vett egy házat Ponta Delgada közelében. Amúgy Maiaból származik, az sincs túl messze, de a taxis munka miatt jobb itt laknia. Mondtam neki, hogy remélem vissza fogok tudni még jönni ide. Picit kellett várnom a becsekkolásig. A reptér nem túl nagy, nem sok mindent lehet csinálni,így kényelmesen megettem a banánjaimat és vártam a kapunyitást. 

A rózsaszín táska

Majdnem sírtam, amikor felszálltam a gépre.

A repülőút 2 és fél óra, szép idő volt. Csak egy kisbaba kezdett el sírni, a többi kisgyerek pedig kapott a stewardessektől egy csomagot, volt benne játék meg kiszínező.

Lisszabonban találkoztam Andrással és a barátnőjével, akit couchsurfingről ismerek és a maraton napján nem volt már erőm összefutni vele. Kávéztunk és az 5 órás busszal jövök vissza Coimbrába. A fülem nagyon fáj, picit várom, hogy hazaérjek, főzök majd mézes gyógyteát meg vannak másabb gyógyszereim is. Ha nem javul, el kell menjek orvoshoz…

Azori-szigetek: hetedik nap, búcsú a szigettől és az óceántól

Ma szerettem volna bringát bérelni és eltekerni Vila Francaba. Sajnos egész éjjel rosszul aludtam, nem kaptam levegőt és nagyon fájt a torkom még reggel is, úgyhogy jobbnak láttam nem tekerni. Azért kisétáltam a partra és bóklásztam egy picit.
Azt hiszem örökre beleszerettem az óceánba és a zöld mezőkbe. Erősen gondolkozom, hogy ideköltözzek Itt lehet biciklizni, minden nap láthatod az óceánt, csupa zöld hegyek vannak és még olcsóbb is az élet.

Piac.

Utazás a végtelenbe

Kikötő

Ez egy szép graffiti

Pad

A hajóklub épülete

Templom

Voltak bátrak, akik fürödtek

Béke és nyugalom

Fiatal sirály

Egy másik templom

A part után elmentem a hostel melletti botanikus kertbe, az António Borges Gardenbe. Épp sétáltam és pont ott kezdték el takarítani az utat, de a kertész nagyon rendes volt és megállt addig, amíg én át nem megyek, így nem lettem poros. Ez itt egy elég jellemző gesztus, senki sem rohan, átengednek a zebrán és mindenki mosolyog. Nagyon tiszták az utcák Portugáliához és Budapesthez képest. Beszélgettem egy szuvenírárus nénivel is, aki elmesélte, hogy Lisszabonban élt 15 évig, de visszajött ide, mert itt sokkal több idő jut mindenre. Mivel elég pici a sziget, nem kell sokat utazni, így több idő jut pihenésre, a barátokra és kikapcsolódásra. Mondta, hogy a helyi termékek nem drágábbak, ő a piacon vásárol, mert sokkal olcsóbb mint a szupermarket. Persze azért egy hátránya van az itteni életnek, ha az ember valahová el szeretne utazni, az sokkal több pénzbe kerül mintha egy nagy kontinensen lenne.