Az egyetem folyosója esténként egy színháznak ad otthont, a folyosót, a közös labort, a könyvtárat mind kidekorálták. Tegnap elmentem megnézni, vagyis csak az elejét, mert amúgy ezerrel dolgoznom kellett, de amíg a mi folyosónkon vannak, addig nem lehet felkapcsolva a lámpa.
A bejáratnál kaptunk egy kártyacsomagot és egy laborköpenyt. Ez annak újdonság, aki nem viseli, de én előtte 5 perccel vettem le. Kiültünk a folyosóra, ahol nagybőgőn, gitáron és hangtálon játszott 2 ember, 3 pedig fekete ruhában dölöngélt és ugrált. Értem én, hogy ez modern művészet, de 15 perc fülcsikorgató zajból kicsit sok volt. Főleg, hogy napok óta fáj a bölcsességfogam, mert megint elkezdett nőni. Közben csak arra tudtam gondolni, hogy 1 óra veszteség az plusz még egy óra munka. Fél 3-kor fejezem be a melót egyébként ma reggel. Mikor bejöttünk a folyosóra, semmit sem láttam és nem is értettem, mert portugál volt. A nyelv nem lett volna baj, ha van cselekmény is, de pl fogtak egy világító gömböt és beszéltek.
A tanulság az, hogy nem fogom nagyon erőltetni ezt a színházas dolgot, főleg ha nem értem mit is beszélnek. Tapasztalatnak megérte, még jó, hogy a belépő nem volt túl drága. Rendesek voltak, mert vissza akarták adni a pénzem, de nem kértem, mert mégis csak nekik ez a munkájuk és az én hibám, hogy nem értettem.