A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket.


2012. november 1., csütörtök

A változásról



A Halloween parti kapcsán jutott pár dolog az eszembe. Ez az ünnep egy amerikai hagyomány és sajnos eléggé elterjedt már Európában is. Én nem igazán vagyok a híve, mivel szerintem, bár a Halottak napja másnap van, akkor sem illik dajdajozni emiatt.

Mikor egy idegen országba költözünk, akarva-akaratlanul is részese leszünk az ottani szokásoknak és kultúrának. A kérdés csak az, hogy mennyire akarunk részesei lenni.
Sokat beszélgettünk két itteni barátnőimmel, akik ugyancsak cserediákok. Mindannyian Közép-Európából jöttünk. Mindegyikünk azt gondolja, hogy bizonyos szintig jó a változás, de csak addig, amíg mi is örömünket leljük benne.

Ha nem fogadjuk el a szokásokat, akkor örökké mi leszünk a fekete bárányok?
Kicsit azt érzem, hogy néha furán néznek rám azért, mert én nem eszem vacsorát és nem igazán mozdulok ki. Míg az éttermek tele vannak emberekkel este 9-11 óra felé, én addig az utcán futok. Vagy reggel korán kelek. Vagy hogy ha van kedvem, akkor délután 5-kor megiszom egy sört munka után anélkül, hogy alkoholista lennék. Vagy hogy nem töltök az ebéddel 15-20 percnél többet, hanem folytatom a dolgom. Vagy hogy nem vagyok fent skáig és korán kelek. Persze nem azt mondom, hogy néha nem fér bele egy esti vacsora stb.

Meg kéne hogy változzak csak azért mert jelenleg itt élek? Ha nem, akkor örökké én leszek a fekete bárány?