A héten kaptam magam mellé egy MSc-s diákot, aki laborgyakorlato van a kutatócsoportnál. Kedden meséltem neki a HPLC-ről röviden, aztán kiszámoltuk és elkészítettük vele a standard oldatokat és nekiláttunk a mérésnek. Őt még nem hagytam, hogy mintát injektáljon. Ma kiszámoltattam vele a strandardeket, mert máshogy készítettem mint múltkor és még egy másikfajta számolást is. Egyedül csinálta.
Nagyon meglepődtem, hogy emlékezett rá, ezek szerint első alkalommal felfogta. Ma megmutattam neki az adatok elemzését és, hogy abból hogyan számoljuk ki a mintánk koncentrációját és megbeszéltük, hogy elküldöm neki a múltkori és a mai eredményeket és ha van kedve, visszaküldi nekem kiszámolva.
Mire hazaértem, már várt az e-mail.
Igazából nem túlságosan bonyolult dolgok ezek, de tetszett, hogy elsőre megjegyzett mindent és tudta is alkalmazni. Ilyen a jó tanítvány (vagy a tanár :-D ).
Nem mellesleg kicsit sem elhanyagolható az a tény, hogy 5 hónapja még nem túl sok közöm volt a HPLC-hez, most meg én tanítom az embereknek.
Picit azért büszke vagyok magamra. Bár még elég messze vagyok attól, hogy expert legyek. De szép lassan. :-P