Önmagunk szívatása mennyivel jobban tud esni

A múlt hétvégén végre elkezdtem a saját méréseimhez a dolgokat. Ez azért macerás picit, mert át kell állítani a rendszert, ami annyit takar, hogy ki kell mosni belőle a régi anyagot. Ezt úgy érhetjük el, hogy ez köztes anyaggal alaposan átmossuk (itt értsd minimum egy óra), aztán az új oldatunkkal is legalább fél órán át mossuk. Ehhez hozzáadódik az oldatok szűrése és gáztalanítása, ami minimum ¾ óra oldatonként. Kiolvastam két nagyon jó könyvet a HPLC használatáról, nem mondom, hogy mestere vagyok már, de kezdem kapizsgálni a dolgokat. Hasznos gyakorlati tanácsokat is találtam, ami meghosszabbítja a munkaidőt, de megvédi a drága oszlopot (a legfontosabb része a mérőrendszernek, ez a szíve és a legtöbbe kerül) és minőségibb munkát végezhetünk.

Szombaton az egyik anyagot teszteltem, hétfőn a másikakat, még hétfőn koffeines mérést is kellett septiben csinálni (rendszerátállítás I love you), kedden koffeines mérés. A hétfői eredmények értékelése után arra jutottam, hogy ki kell próbálnom egy újabb oldatösszetételt, mert két anyagot nagyon nehéz elválasztani egymástól. Megbeszéltem ma a főnökkel és mivel nagyon kíváncsi voltam, nem elégedtem meg ma az oldatok elkészítésével, még be is injektáltam őket. Ez sem a tökéletes recept, de holnap vagy holnap után kipróbálok még egy harmadik fajtát. Úgy szeretnék visszamenni februárban Magyarországra, hogy megvan a tökéletes protokol. 

Végül is ha úgy vesszük, most szívatom magam, de valahogy mégis jobban viselem mintha más szívat. :-D Egy, mert már magabiztosabbnak érzem a tudásom és ezzel együtt magamat is, kettő, tetszik, ahogy járnak a kis agytekervényeim, hogy hogyan lehetne tökéletes a dolog, harmadsorban, csúcsszuper dolgokat művelhetetek. 

És nagyon bírom a főnököt, igazi példakép, rengeteget tanulok tőle, hogy milyen a jó tudós.