Kedden
megérkezett és lehetséges vegyüet, ami lehet az, amit a mintánkban találtunk. Mivel
albit néztem kora délután, így csak fél 2 után értem be. Arra volt időm, hogy
előkészítsem az oldatokat, mert este 8-ra mentem megnézni egy másik szobát. Szerdán
reggel nem mentem úszni, mert alig bírtam aludni az izgatottságtól. Már fél
8-kor majdnem minden kész volt, hogy beinjektáljam az új vegyületeket. Egész
nap fájt a fejem mellette és még a gyógyszer sem mulasztotta el.
Sajnos
nem egyeztek a vegyületek de a kiértékléskor felfigyeltünk valamire, ami azt
jelentette, hogy újabb mintákat homogenizáltam és mértem le. Este 5-kor
végeztem a kiértékeléssel. Én levontam a saját kis konkluziómat, de
meglepődtem, hogy más érintetteket viszont nem igazán érdekelt az eredmény.
Lehet,
hogy ez azért van mert bennem még él a
szenvedély, hogy találjak valami újat, hasznosat és érdekeset és be szeretném
fejezni a projektet. Minden nap ezzel foglalkozom, szinte olyan, mintha a
gyerekemmel törődnék. De azért furcsa, hogy másokat mennyire nem érdekelnek a
kapott eredmények...
A múltkori Teller Ede vers jutott eszembe,
És kérem szépen senki ne mondja rólam azt, hogy nem értem amit beszél,
mert mindent értek. A küönbség csak annyi, hogy én többszáz mintát
elemeztem és nem emlékszem azonnal minden egyesre pontosan. Még jó, hogy a
duplán vezetett jegyzőkönyvem igen. >-(