Ma egy egész napos szemináriumon vettem részt, ami a tanulás és a memória idegrendszeri vonatkozásairól szólt.
A szeminárium ingyenes volt, lehetett regisztrálni és aki szeretne igazolást kapni a részvételről, annak majd e-mailben küldik. A kávészünetben volt süti meg kávé. :-D
Az egyetem szép, új épületében volt, a Póló III.-ban. Szerencsére a lakástól egy busszal el tudtam menni, így igaz két buszjegyem bánta, de ez van.
Az első előadás arról szólt, hogy a félelem „tanulása” milyen agyi területekhez kapcsolódik.
A második a felnőtt kori idegsejtek képződéséről szólt a hippokampuszban. A hippokampuszaz egyik agyi terület, ami kiemelt fontosságú szerepet tölt be a tanulási folyamatokban. Még a 24 hónapos öregnek számító patkányokban is találtak újonnan keletkezett sejteket. Az ennyi idős patkány azt hiszem olyan 70 éves embernek felel meg. Megnézték azt is, hogy a fizikai és szellemi aktivitás mennyire befolyásolja a sejtképződést. Mikor az állat ingerszegény környezetben volt, alig képződtek új idegsejtek. Mikor volt lehetősége a mókuskerékben futni, akkor több képződött, de mikor a mókuskerékben is tudott futni és sok-sok egyéb tárgy volt a ketrecben, amivel játszani, elbújni stb. tudott, akkor képződött a legtöbb. Emberre lefordítva a dolgot, ha valaki munka előtt elmegy reggel futni vagy úszni, az sokkal jobban, többet és gyorsabban tanul és hatékonyabban gondolkozik a munkahelyén és ezt jó, ha élete során minél korábban elkezdi, de idősebb korban is van még remény. :-D A másik, hogy ezek mellett a genetikai háttér is számít azért.
A harmadik és negyedik előadás a neurofibromatózis nevű kognitív genetikai betegségről szólt. Itt egy mutáció miatt az ilyen betegségben szenvedő embereknek tanulási rendellenességeik vannak, az IQ-juk alacsonyabb az átlag embernél és már 4-5 éves korban 40 százalékkal le vannak maradva a tanulásban, mint az ugyanennyi idős egészséges gyerekek. Van egy gyógyszeres kezelés, amit most tesztelnek. Elgondolkoztam azon, hogy vajon az általános és középiskolai tanárok képzésük során tanulnak-e ezekről a betegségekről és képesek-e mondjuk alap szinten felismerni ezeket. Különösen fontos lenne ez, hiszen ők azok, akik fiatal korban ismerik a gyereket, van összehasonlítási alapjuk a többi egészséges gyerekkel. Lehet, hogy egy butának hitt gyerek igazából nem is az, csak egyszerűen nem képes lépést tartani egészséges társaival mivel valamilyen neurokognitív genetikai betegségben szenved.
Persze azért azt sem tartom normálisnak, hogy sokan az igazolásaik mögé bújnak, hogy ők diszgráfiában vagy hasonló betegségben szenvednek és emiatt nem kell levizsgázniuk vagy megpróbálhatnak levizsgázni még egyszer. A vicces az, hogy ők plusz pontokat is kapnak a felvételin, ami azért elég furcsa dolog szerintem. Én például nem örünék neki, ha egy olyan mérnök tervezné a házam, aki diszkalkuliában szenved (összekeveri a számokat) és átcsúszott a vizsgákon, mivel volt papírja róla. Olyan sok szép más hivatás is van még a világban…
