Újra felfedeztem az olvasást

Sok időm van gondolkodni. Mikor sétálok a munkahelyre és haza, mikor hétvégén egyedül vagyok a lakásban, mikor utazom, mikor futni megyek, mikor úszom. Míg Pesten éltem, akkor is szerettem a hétvégéket, mert a lakótársaim mindig hazamentek. Itt még több időm van gondolkozni, mivel nem igazán járok el szórakozni. Sőt, nem csak gondolkozni, hanem olvasni. Ezer éve nem olvastam. Ami rossz.Igazán nem is tudtam, hogy mit olvassak. De most rátaláltam a nekem való könyvekre, amik tudományosak is, érdekesek is és hasznos dolgokat lehet belőle tanulni. Az egyik a testbeszédes könyv, a másik a helyes táplálkozásról, a harmadik a hogyan tanuljunk és tegyük le a vizsgákat sikeresen, a negyedik a pszichológia alapjai, az ötödik... Falom az e-könyveket. Szeretnék venni egy tabletet, mert azt könnyebb hordozni és nem merül le olyan hamar mint a netbookom.
Olvasni jó. Nagyon jó. Érdekes könyveket olvasni pedig még jobb.

Holnap megyek haza. Már összepakoltam a cuccokat, jól becsomagoltam az ajándékokat, remélem nem fognak összetörni. Taxival megyek, Hana hív majd nekem egyet, mert az első busz 7:40-kor ér ide, az én buszom meg a város másik feléből 7:30-kor indul. Ez a tömegközlekedés Coimbrában... :-/
Pár napot otthon leszek és utána Pesten. Utálom, hogy nincs kecóm, mert így csöveznem kell az embereknél és általában 2 nap az a kritikus idő, mikor a jó barátság megőrzése érdekében továbbáll az ember. Persze ilyenkor mindig azt érzem, hogy a szabadságom elveszik. Nem mehetek "haza", amikor akarok, mert nem én lakom ott. A másik, hogy én szívesen segítek másoknak, de nem szeretek rászorulni és szívességet kérni senkitől. De most nem tudok mit tenni, hotelban azért még sem szeretnék lakni.

Egy üres kecója nincs valakinek kölcsönbe pár napra? :-D

Most van is otthonom, meg nincs is.
Igaziból most Coimbrában van, mert itt vagyok "szabad".

De miért akarok ennyire szabad lenni? Miért kell ennyire a szabadság, a függetlenség. Már kicsi korom óta. Lehet ez az oka annak, hogy mindig költözöm, más országokba is akár. Lehet ez az oka, hogy nem bírok egy normális párkapcsolatot összehozni, mert mindig mennem kell. Persze mindig akkor találkozom rendes fiúkkal, mikor elköltözöm másik országba. Jövőre két esküvőre is megyek. Azt hiszem öregszem. :-D

Talán ez az én sorsom, mindig menni és szabadnak lenni.
Szabad vagyok igazából vagy az életem rabja? Az egész csak illúzió?

Márai Sándor: A boldogságról

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.