A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket.


2012. december 31., hétfő

Otthon édes(ség) otthon

Tegnap több mint fél napos utazás után végre a saját ágyamban aludhattam, nem hálózsákban és meleg szobában. leírhatatlan élmény.
reggel 6:45-re jött értem a taxi, mivel busz olyankor még nem jár. Mivel nagy bőröndöm is volt, ez eleve plusz 2 euróval többe került, így 8 euróért vittek ki a buszállomásra. Volt még fél órám a buszindulásig.
Szerencsére a busz megállta a reptéren, így nem kellett metróznom, úgyhogy már 10-kor kint voltam. Mivel önbecsekkolás van az ottani reptéren, így nem kellett megvárnom a 11 órát, hogy bejuthassak. Gyorsan feladtam a csomagot, nem volt előttem senki és mehettem is nézegetni. Vettem egy üveg szuper portói bort, mert féltem, hogy ami a táskámban van, az összetörik. 10 éves szuperbor a családnak. Ilyen drága bort még soha nem ittam életemben talán...
Az út lassan telt, 3 óra 45 perc repülés. Mellettem ült egy magyar lány, aki éppen romantikus élettörténetét mesélte, így nem igazán tudtam aludni. Be nem állt a szája. Értem én, hogy kijött a pasihoz és nem dobta ki 3 év se veled se nélküled után, de...
A lényeg, hogy fél 6-kor már leszálltunk, a csomag hamar jött és nem tört össze semmi.
Mikor kimentem, a családom először nem vett észre (pedig annyit nem nőtt a hajam :-) ), de mikor kiírták, hogy leszállta a gép, kb 20 percig feszülten figyelték a kijövő embereket és pont mikor én jöttem, nem láttak.
Anyu egy kiló sajtos rolóval és jegessel várt. <3
Otthon, édes otthon.