Otthon édes(ség) otthon

Tegnap több mint fél napos utazás után végre a saját ágyamban aludhattam, nem hálózsákban és meleg szobában. leírhatatlan élmény.
reggel 6:45-re jött értem a taxi, mivel busz olyankor még nem jár. Mivel nagy bőröndöm is volt, ez eleve plusz 2 euróval többe került, így 8 euróért vittek ki a buszállomásra. Volt még fél órám a buszindulásig.
Szerencsére a busz megállta a reptéren, így nem kellett metróznom, úgyhogy már 10-kor kint voltam. Mivel önbecsekkolás van az ottani reptéren, így nem kellett megvárnom a 11 órát, hogy bejuthassak. Gyorsan feladtam a csomagot, nem volt előttem senki és mehettem is nézegetni. Vettem egy üveg szuper portói bort, mert féltem, hogy ami a táskámban van, az összetörik. 10 éves szuperbor a családnak. Ilyen drága bort még soha nem ittam életemben talán...
Az út lassan telt, 3 óra 45 perc repülés. Mellettem ült egy magyar lány, aki éppen romantikus élettörténetét mesélte, így nem igazán tudtam aludni. Be nem állt a szája. Értem én, hogy kijött a pasihoz és nem dobta ki 3 év se veled se nélküled után, de...
A lényeg, hogy fél 6-kor már leszálltunk, a csomag hamar jött és nem tört össze semmi.
Mikor kimentem, a családom először nem vett észre (pedig annyit nem nőtt a hajam :-) ), de mikor kiírták, hogy leszállta a gép, kb 20 percig feszülten figyelték a kijövő embereket és pont mikor én jöttem, nem láttak.
Anyu egy kiló sajtos rolóval és jegessel várt. <3
Otthon, édes otthon.

Újra felfedeztem az olvasást

Sok időm van gondolkodni. Mikor sétálok a munkahelyre és haza, mikor hétvégén egyedül vagyok a lakásban, mikor utazom, mikor futni megyek, mikor úszom. Míg Pesten éltem, akkor is szerettem a hétvégéket, mert a lakótársaim mindig hazamentek. Itt még több időm van gondolkozni, mivel nem igazán járok el szórakozni. Sőt, nem csak gondolkozni, hanem olvasni. Ezer éve nem olvastam. Ami rossz.Igazán nem is tudtam, hogy mit olvassak. De most rátaláltam a nekem való könyvekre, amik tudományosak is, érdekesek is és hasznos dolgokat lehet belőle tanulni. Az egyik a testbeszédes könyv, a másik a helyes táplálkozásról, a harmadik a hogyan tanuljunk és tegyük le a vizsgákat sikeresen, a negyedik a pszichológia alapjai, az ötödik... Falom az e-könyveket. Szeretnék venni egy tabletet, mert azt könnyebb hordozni és nem merül le olyan hamar mint a netbookom.
Olvasni jó. Nagyon jó. Érdekes könyveket olvasni pedig még jobb.

Holnap megyek haza. Már összepakoltam a cuccokat, jól becsomagoltam az ajándékokat, remélem nem fognak összetörni. Taxival megyek, Hana hív majd nekem egyet, mert az első busz 7:40-kor ér ide, az én buszom meg a város másik feléből 7:30-kor indul. Ez a tömegközlekedés Coimbrában... :-/
Pár napot otthon leszek és utána Pesten. Utálom, hogy nincs kecóm, mert így csöveznem kell az embereknél és általában 2 nap az a kritikus idő, mikor a jó barátság megőrzése érdekében továbbáll az ember. Persze ilyenkor mindig azt érzem, hogy a szabadságom elveszik. Nem mehetek "haza", amikor akarok, mert nem én lakom ott. A másik, hogy én szívesen segítek másoknak, de nem szeretek rászorulni és szívességet kérni senkitől. De most nem tudok mit tenni, hotelban azért még sem szeretnék lakni.

Egy üres kecója nincs valakinek kölcsönbe pár napra? :-D

Most van is otthonom, meg nincs is.
Igaziból most Coimbrában van, mert itt vagyok "szabad".

De miért akarok ennyire szabad lenni? Miért kell ennyire a szabadság, a függetlenség. Már kicsi korom óta. Lehet ez az oka annak, hogy mindig költözöm, más országokba is akár. Lehet ez az oka, hogy nem bírok egy normális párkapcsolatot összehozni, mert mindig mennem kell. Persze mindig akkor találkozom rendes fiúkkal, mikor elköltözöm másik országba. Jövőre két esküvőre is megyek. Azt hiszem öregszem. :-D

Talán ez az én sorsom, mindig menni és szabadnak lenni.
Szabad vagyok igazából vagy az életem rabja? Az egész csak illúzió?

Márai Sándor: A boldogságról

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

Testbeszéd

Most olvasok egy nagyon érdekes könyvet a testbeszédről. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon hasznos és érdekes dolgok vannak benne. Én angolul olvasom, de azt hiszem megjelent magyarul is.
A címe The Definitive Book of Body Language és Barbara Pease, Allan Peasea szerzői. Magyarul a címe azt hiszem A testbeszéd enciklopédiája. Nem bírom letenni, olyan izgalmas.

Már olvastam a kézfogásról, a mosolygásról és most a kulturális eltérésekről olvasok. Ami az egyik országban kettőt jelent, az máshol azt, hogy Menj a pokolba. Vagy például ha rányit valaki a fürdőben egy nőre, az amerikai a mellét és a nemi szerveit takarja el, a skandinávok a nemi szervüket, a muszlim nők az arcukat.

A mosolygás és a nevetés nagyon fontos. Minél többet mosolygunk, annál több pozitív reakciót kapunk vissza a többi embertől. Egy perc nevetés 45 perc pihenéssel ér fel és 100 nevetés annyi, mintha 10 percig edzettünk volna az evezőpadon. 

A nők azt a férfit találják vonzónak, aki megnevetteti őket és a férfiak pedig azt a nőt,aki nevet a vicceiken. A férfiak általában nem kedvelik azt a férfit, aki a leginkább megnevetteti a nőket egy társaságban.

Ilyesmiket olvastam eddig. :-D 

Ez a doktori,pontosan így van...

How long you gonna stay?

People come into your life for a reason, a season or a lifetime.
When you know which one it is, you will know what to do for that
person..
When someone is in your life for a REASON, it is usually to meet a need
you have expressed.
They have come to assist you through a difficulty, to provide you with
guidance and support,
To aid you physically, emotionally or spiritually.

They are there for the reason you need them to be.
Then, without any wrongdoing on your part or at an inconvenient time,
this person will say or do something to bring the relationship to an
end.
Sometimes they die. Sometimes they walk away.
Sometimes they act up and force you to take a stand.
What we must realize is that our need has been met, our desire
fulfilled, their work is done and now it is time to move on.

Some people come into your life for a SEASON, because your turn has
come to share, grow or learn.
They bring you an experience of peace or make you laugh.
They may teach you something you have never done.
They usually give you an unbelievable amount of joy.
Believe it, it is real. But only for a season.

LIFETIME relationships teach you lifetime lessons,
things you must build upon in order to have a solid emotional
foundation.
Your job is to accept the lesson,
love the person and put what you have learned to use in all other
relationships and areas of your life.
It is said that love is blind but friendship is clairvoyant.
How long you gonna stay?

Élet Magyarországon

Úgy, ahogy én írok blogot a portugáliai tapasztalataimról, mások blogolnak a magyarországi életükről. Rákerestem pár külföldi blogra, aki tud angolul, annak nagyon ajánlom, érdekes dolgokat lehet olvasni a magyarokról.

A linkek:

Egy kanadai szemszögéből

A vidéki élet

Tudsz már portugálul?

Nem. De nem is hiszem,hogy meg fogok tanulni. Igazából a motivációm elveszett. Biztos más lenne, ha annyira tetszene, hogy egy évnél tovább szeretnék itt élni, de nem. Nem igazán tudom elképzelni az életemet itt. A kutatás, a munka tetszik, de hiányoznak az igazi barátok.
A másik ok, hogy mivel iszonyatosan sokat dolgozom és sokszor este 8 után érek haza, eléggé fáradt vagyok és inkább elmegyek sportolni valamit, mert nem tetszik, ahogy punnyadnak le az izmaim. Az utóbbi hónapban kicsit lusta voltam, de most megint erőre kaptam. Úszás, futás, amikor csak lehet.
A pozitív viszont, hogy az angoltudásom nagyon jól fejlődik, gond nélkül olvasok könyveket angolul, a filmek nagy részét értem és a beszélgetésekben sincs problémám, csak max olyan szavakkal, amiket még soha vagy ritkán használok.
Szóval nem igazán bánom, hogy nem tanulok portugálul, mert ha tehetem, akkor inkább az angolomat trenírozom.

Uszoda, mozi

26-a itt munkanap, minden nyitva volt a rendes munkarend szerint. Csak ketten dolgoztunk. Elhatároztam, hogy el fogok járni úszni, mert csak 2 euró és igazából sosem laktam még ilyen közel az uszodához (na jó, akkor mikor kolis voltam igen). Elmentem úszódresszt venni, ami mindig horrorisztikus élmény, mert vagy a fél fenekem vagy a fél mellem van ki belőle. Persze a legdrágább volt a legjobb, de úgy voltam vele, hogy ha nem érzem jól magam benne, akkor rossz lesz menni. Heti 3x tervezek menni, kétszer munkanap reggel és egyszer hétvégén.
Hana nálam volt ma, mert kicsit besokallt az embertömegtől, ami náluk van most. 3 család, fejenként minimum 3 ember. Meg is értem.
Uszoda után elmentünk moziba megnézni a Hobbitot. Jött velünk egy CS-es brazil srác is, aki mindenképp 3D-ben akartam megnézni, így jó sokat fizettünk a belépőre, 8,5 eurót.A szemüveget elhozhattuk, de minek. Nem vagyok egy 3D rajongó, nem ad nekem sokkal több élményt.
Hát, a Hobbit nem vett rá arra, hogy végre megnézzem a Gyűrűk Ura filmeket, túl sok volt a ronda szörny benne. Én több szépfiút vártam volna, de így csak az undorító szörnyetegek maradtak meg, nem hiszem, hogy a másik két részt meg fogom nézni. De lehet én vagyok lélekben szegény.
Ami érdekes volt, hogy tegnap mindenki vadul vásárolt. De miért? Nem kaptak karácsonyra elég ruhát? Az uszoda bezzeg üres volt. Iszonyatosan jó sportintézmények vannak itt, de alig használják őket, itt csak a foci létezik...
Letöltöttem csomó e-bookot és vadul olvasom őket. Angolul vannak és épp a testbeszédről olvasok. Nagyon érdekes és hasznos dolgok vannak benne.

Megélni ami nincs, avagy a karácsonyi hangulat Coimbrában

Nem sokszor sétálok a belvárosban, de most pár alkalommal bementem a sétálóutcába. Csodálkoztam is december közepén, hogy sehol sem láttam karácsonyi dekorációt, égőket világítani. Mivel most nagyon rossz a gazdasági helyzet itt, úgy döntöttek, hogy nem fog fényárban úszni a város, csak egy-két csillagos világító formát és egy Mikulás szobrot raktak ki a főutcában. Én ezzel nagyon egyet tudok érni, szerintem felesleges az áram pazarlása, igazából nem ettől lesz karácsonyi hangulata az embernek. A lakások erkélyeit sem látom agyondekorálva égővel, egy-két helyen van csak. A város teljesen kiürült, a sok egyetemista mind hazament. A bolt 24-én 14 óráig nyitva volt, viszont 25-én minden be van zárva. Éjjel mikor sétáltam haza, senki nem volt az utcán, csak 2 autó ment el mellettem egész hazaúton.
A vicces, hogy mivel itt nincs hó, sem túlzottan hideg (15 fok), mindenhol hóesést vetítenek. Bekapcsoltam a tvt és mikor a kórus énekelt, az előtérben hópelyhek szálltak. Picit komikus volt, mert az éneklő kisgyerekeken pulcsi volt. Hóesésben nem pulcsiban vagyok. A másik hóeséses élményem a buszjegyes cégnél volt. Interneten megvettem előre a jegyem, és mikor a honlapot betöltötte, ott is esett a hó.
Nem tudom, nekem nem hiányzik a hó egyáltalán, de annak biztos élmény lehet, akik nem láttak még sohasem. Nem is tudom, van-e itt olyan hely, ahol lehet korcsolyázni például....

Vicces videok egy olasz sractol az Erasmusrol

Sorry, I'm Erasmus!

Post-Erasmus Depression Syndrome 

http://giuseppeturchiaro.com/

Lengyel, cseh, olasz, spanyol, líbiai, portugal és magyar Karácsony Coimbrában

December 24.-e nem telt túl izgalmasan, reggel elmentem futni (Most naponta 2x futok. Meg kell jegyeznem a reggeli futás nem nekem való) aztán összepakolta a karácsonyi vacsorához a ruháimat és a ponchához való dolgokat és bementem az egyetemre beoltani az egereket. Öröm az ürömben (na jó nem baj, hogy be kell mennem az egyetemre, mert iszonyatosan kíváncsi vagyok ennek a kísérletnek a végeredményére) hogy maradt még bor a pénteki mulatságból, amit meg nem romoljék alapon majdnem megittam. :-D

Hana meghívott hozzájuk, hogy töltesem ott az estét. A ház kicsit zsúfolt volt, 3 lengyel lány szülei és testvérei is eljöttek és még volt pár Erasmusos, aki nem ment haza, plusz a Jardim Botanico kertésze, akinek bár 10 testvére van, még sem volt sehol töltenie a Karácsonyt. Összesen 17-en voltunk, lengyel, cseh, olasz, spanyol, líbiai és én. Nagy készülődés volt, lerezseltem vagy 3 kg gombát és 1 kg tojást. Picit meglógtunk Hanaval pastal de natat enni, végül nem azt ettünk, de jól belaktam, aztán járkáltunk egy picit és a pasikról beszélgettünk

(főleg a nonverbális kommunikációról J).

A vacsora olyan fél 10-kor kezdődőtt, főleg lengyel fogások voltak, de volt cseh saláta, olasz tiramisu, poncha, portugál bor is. A lengyel ételekben szinte az összesben volt gomba. A vacsora előtt mindenki kapott egy kis ostyadarabot, mindenkihez odamentünk, jókívánságokat mondtunk és törtünk egy pici darabot az ostyából. Kedves hagyomány. A lengyelek nem isznak ezen az estén alkoholt, szárított gyümölcsöt forralnak fel és azt isszák, olyasmi mint a tea. Nekik és a portugáloknak is a Mikulás hozza az ajándékokat. A karácsonyfánkat az egyik fiú, Tomek készítette egy rossz lámpából, papírból és a kertben talált virágokból. Igazán kreatív villamosmérnök létére :-P.

Lengyelországban 12-féle  ételből kell enni Karácsonykor, akkor lesz minden jó és szép.

A főétel után énekeltünk (főleg a lengyelek) karácsonyi dalokat majd nekiláttunk a desszertnek. Sajttorta és tiramisu volt, bár a tortában nem tudom hol volt a sajt, mert nekem puddingos volt az egész. Elmentek a családok misére, mi pedig picit beszélgettünk és fél 1-kor eljöttem.

Nem igazán van karácsonyi hangulatom, de a  többieknek sem, ez valami erasmusos jelenség lehet.

Örülök, hogy elhívtak, mert egyedül azért rossz lett volna. Köszönöm Hananak, igazán jó barátnőm és egy cipőben járunk.

Buli a köbön az egerekkel

Karácsonyfadísz élő virágból

Az ökofa

Ajtódísz nyakkendőből

Galao és finomsüti

Hana és én

Tojáshéjba töltött tojásos krém. Nem tudom hogy nem tört szét a héj.

Gombás butyorszerű

A népes társaság

Törj belőle!

A tányérom

Eszünk.

Igazi olasz tiramisu

Narancs

Várjuk a Mikulást

Sajttorta

Az okokaracsonyfank

Boldog karácsonyt!

Liftezés buszjegy áráért

Tegnap az egyik couchsurfinges srácnak segítettem, mert meghúzódott a háta és a hotelből el kellett jönnie, de nem volt semmilyen gyógyszere, sem ereje, hogy továbbutazzon Portóba. Előtte el kellett rohannom beoltani az egereket. Gondoltam, hogy a (azt hittem) legrövidebb utat választom, ha a felvonóval megyek.
Elég vicces szitu volt,mert csak beszálltam és vártam, hogy induljunk. Állt bent egy ellenőr és mondta, hogy ez csak a buszjeggyel működik és ha nincs, akkor nem mehetek. Volt nálam, mert még mikor ideérkeztem vettem egy 20 utazásosat és volt még rajta 7 út. Az egész nem tartott tovább 10 másodpercnél, de fizettem érte 300 Ft-ot kb. Egyébként felfelé tényleg gyorsabban odaértem, de azért elég vicces. Értem én hogy az üzemeltetés és a megépítése pénzbe került, de... Visszafelé egy másik útvonalon legyalogoltam. Kb ugyanannyi időbe telt.

Couchsurfing karácsonyi vacsora

Tegnap végre sikerült elmennem a couchsurfinges havonta szervezett vacsorára. Egy új helyszínen voltunk, a Jardim da Manga étteremben és egy másik srác szervezte, nem az, aki szokta.
Fél 9-re volt meghirdetve, olyan 9-re mindenki meg is érkezett. Elég népes társaság gyűlt össze, össszesen 17-en voltunk. Főleg portugálok, de volt török lány, angol-portuál fiú. Egyedül Hanat ismertem, de a couchsurinfgelő emberek általában könnyen és gyorsan barátkoznak, lévén, hogy mindenki nagyon nyitott más országok felé.
A menüt előre leadtuk, én vegyes grillhúst ettem körettel. Desszertet  végén választottunk, én narancszselét kértem. 10 euróba került, de ebben benne volt az ital is és a kávé. Nagyon kedvesek és türelmesek voltak a pincérek is, valószínűleg a következő is ezen a helyen lesz. Utána elmentünk a CCB-be, ahol brazil élő zene volt és hajnalig mulattunk
A vacsora közben helycsere is volt, hogy mindenki minél több ember ismerhessen meg. Volt egy portugál fiú, aki pont pár nappal ezelőtt költözött haza Budapestről.

A vacsorám

A társaság

A csapat

Doktori védés otthon és itt

Szerencsés voltam, mert az egyik lánynak most volt a doktori védése, így össze tudom hasonlítani a magyarral. Nagyon különbözik,már eleve az is, hogy mik a feltételek. Portugáliában 4 év a doktori, otthon három.

Itt 2000 eurót fizetnek évente a tandíjra, de a hallgatók kapnak ösztöndíjat is és így ezt nem ők fizetik ki valójában. A doktori ösztöndíj olyan 1000-1500 euró havonta. Mi nem fizetünk tandíjat, de az ösztöndíj olyan 290 euró havonta.

Nem kellett egészen idáig semmilyen tárgyat megcsinálniuk, nálunk 8-at kell összesen és nem kell tanítaniuk sem.

Ha valaki elindítja az eljárást itt, annak nem feltétele, hogy legyen publikációja. Nálunk két elfogadott cikknek kell lennie impakt faktoros újságban, amiből az első szerzős cikk a doktori témából van.

Nincs szigorlatuk, sem semmilyen vizsgájuk. Nekünk 3 tárgyból szigorlatozni kell.

A doktorit angol nyelven kell írni, nálunk magyarul. Aki otthon angolul szeretné írni, annak 150 ezer forintot ki kell perkálnia. Fizetni kell akkor is, ha valaki nem a 3 év letelte után indítja ez az eljárást.

Itt 9 példányban kell leadni a doktorit, kapnak pénzt rá a hallgatók, nálunk háromban és nem kapunk pénzt a köttetésre, sem a nyomtatásra.

A védés itt is publikus, bár senki nem kérdezhet, csak a zsűritagok. A zsűrit a jelölt választhatja, ennek a lánynak az esetében két zsűri külföldi volt, de a lány mindkét laborban dolgozott 3-12 hónapot (nem igazán objektív szerintem). Lesz velük közös cikk, de van már közös pubikációjuk, konferencia poszterek. A zsűriben a jelölt témavezetői is jelen vannak. A lány idegtudomány témakörben kutatott, a zsűri elnöke pedig BŐRGYÓGYÁSZ! szakorvos volt.

Az előadás 20 perc és utána leül a jelölt és kérdezgetnek tőle a zsűritagok.

Mindenki az egyetemi egyenruhát viseli (sok-sok Harry Potter).

Dióhéjban ennyi. Mindenkire rábízom, hogy milyen konklúziót von le, hol könnyebb megcsinálni.

CNC vacsora

Tegnap volt az intézet éves találkozójának a záró vacsorája. Ez is Cantanhedeben volt egy hotelban. Mikor odaérkeztünk a lányokkal kicsit késve, megijedtünk,mert nem volt helyünk. Aztán hosszabb keresgélés után végül találtunk négy egymás mellettit. Nem az én kutatócsoportommal voltam, hanem Attiláéval. A lányokkal eddig nem igazán beszélgettünk sokat, de most végre volt alkalmam megismerni őket jobban. Ami nagyon tetszett, hogy ők végül angolul beszéltek, nem feledkeztek meg rólam. Ez iszonyatosan jól esett.
A vacsora tipikus portugál fogásokból állt, nekem legjobban a babos tonhal ízlett. Ez pici babból és tonhalkonzervből készült. Volt még rengeteg süti. Sokat ettem, túl sokat. Főleg, hogy előtte itt is kajáltam, mert az egyik lánynak a doktori védése után volt vacsora.
Finom volt a bor is, egyébként Portugáliában még nem ittam rossz bort. Egyedül a zöld bor nem ízlett, mert nekem kicsit savas a buborékok miatt.

Vidám vacsora

Tudósnak lenni a gazdasági válság idején

Minden évben a munkahelyem megrendezi az éves konferenciáját. Olyan 300 ember szokott jelen lenni, főleg a dolgozók. Idén a doktori iskola diákjai szervezték (nagyon jól, bár nincs összehasonlítási alapom). Nem Coimbrában volt, hanem Cantanhede nevű település ipari parkjában a Biocant nevű biotechnológiai cégnél. Nem igazán volt jó ötlet a helyszín, mert 3/4 órát kell ideutazni kocsival, tömegközlekedés meg nincs. Szerencsére rajtam kívül mindenkinek van autója és az egyik srác meg egy lány felajánlotta, hogy elvisznek. Az egyik lányt meg megkértem, hogy oltsa be az egereim, így egész nap ott tudok lenni.
Az előadók végzős PhD-s diákok voltak, nagyon szép és kerek munkákkal, azért meglátszik, hogy van pénz itt. Szinte mindegyikük dolgozott külföldön minimum egy-két évet és kifogástalanul beszéltek angolul. Irigylem őket, mert én is végzős vagyok, de nem tartok azon a szinten sem a munka színvonalát illetően, sem az előadói képességem terén... Persze én nem az a típus vagyok, aki várja a sült galambot.
Volt pár érdekes előadás, de a mai nap nem igazán volt az én szakterületemmel kapcsolatos, például az ősóceánok oxidatív stresszmodeljéről nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogok. De ez is mutatja, hogy nagyon sokoldalú ez a kutatóintézet és bár főleg az aggyal kapcsolatban kutatnak, van egy-két extrém dolog is.
A kávészünetben iszonyatosan finom sütiket szervíroztak, kicsit túl sokat is ettem belőlük, viszont az ebéd nem volt egy nagy eresztés. Persze aki szereti a disznóhúst, annak ízlett, de én nem vagyok egy nagy rajongója.
Délután egy kerekasztal beszélgetés volt arról, hogy hogyan  lehet tudományos kutatást művelni a gazdasági válság idején. Meghívták az itteni tudományos akadémia elnökét (aki olyan 40 év körüli férfi, inkább politikusnak néz ki mint tudósnak). Pont aktuális volt, mert tegnap derült ki csomó pályázat eredménye, amiről ők döntöttek (olyasmi mint otthon az OTKA).
Persze ő csupa pozitív dolgot mondott, hogy jövőre majd még több pénz lesz a pályázatokra és hogy keresni kell a külföldi lehetőségeket is. Azt is mondta, hogy minden leadózott 1 euróból 0,6 euró a tudományhoz vándorol. Ezt azért kétlem, de ő tudja a számokat. Szerintem nem is igazán mert rossz dolgokat mondani, lévén, hogy a teremben voltak olyan emberek (nem is kevés), akiknek nem nyert a pályázata... Parázs vita a végén alakult ki, amikor az egyik PhD-s srác elmondta, hogy igazából a PhD-sok a kutatás lelke (ez így van, mi dolgozunk sokat, a főnök meg szerzi a pénzt) és hogy nagyon megszigorították és megnehezítették azt, hogy ki kaphat itt ösztöndíjat.
A másik meghívott vendég egy portugál mérnök volt, aki most Kaliforniában dolgozik, egy nagy labort vezet és rengeteg pénze van. Picit érdekes volt ez a kontraszt. Ha belegondoltok, belé csomó pénzt belefektetett az állam, finanszírozták a doktori tanulmányait és az alapképzését is, de most külföldön él és nem hiszem, hogy annyira támogatja az anyaországát. Sajnos amikor ezt megkérdeztük volna, akkor már lezárták a vitát. Ja és onnan sejtem ezt, mert kivetítette a laborban dolgozók névsorát és egy portugál nevű ember sem volt benne, mindenki vagy indiai vagy kínai volt... Az meg, hogy egy évben hazajön karácsonykor, az nem igazán támogatás.
Magyarországon ezért jó a Lendület program, amivel külföldi kutatók hazajöhetnek és labor alapíthatnak Magyarországon.
Van néhány külföldön élő magyar kutató, akikről tudom, hogy direkt keresi itthon a magyar diákokat, hogy vele dolgozhassanak. Szerintem ez egy nagyon szép gesztus, mert így visszaadnak valamit az országnak. Olyat is ismerek, aki egy neves díjat nyert meg és a jutalom egy részét felajánlotta egy magyar tudományos társaságnak, hogy az éves konferenciájukra ennek a pénznek a kamataiból egy-egy neves külföldi előadót hívjanak meg.

Mozgalmas hétfő

Hétfőn elég sokat dolgoztam, 9-kor kezdtem el és 6 után hagytam abba. Nem volt szünetem sem semmi, injektáltam, mintát készítettem elő, egereket oltottam, folyamatos pörgés volt. Emberi vérrel és agyfolyadékkal is, úgyhogy igazán vámpírnak mondhatom magam.
Azért siettem, mert az egyik magyar ismerősöm írt, hogy itt van Coimbrában és tudnám-e estére fogadni őket, mert a hostjuk elég bulisnak tűnt. Én persze előtte megkérdeztem a lakótársamat, hogy oké-e a dolog és belement. Mindketten pókerezésből élnek és utazgatnak a világban. A német lány egy blogot is ír a pókerezésről. Érdekes volt velük elbeszélgetni erről az életformáról.
A szobám jól tele lett, mert a két matracot leraktuk a földre. Én reggel korán leléptem, mert a CNC éves konferenciára mentem.

Sok jó ember kis helyen is elfér.

Brazil salátarecept

A karácsonyi vacsorán egy nagyon finom salátát ettem, el is kértem a receptet.

Hozzávalók:
répa, lereszelve
sonka
mazsola
zöld olivabogyó
csirkehús
konzerv kukorica
főtt krumpli
alma

Ezeket össze kell vágni apróra.

A szósz:
majonéz
pici tej
só

Találkoztam a Mikulással

Szombaton mentem haza az egyetemről az egyik lánnyal és találkoztunk a Mikulással. Vagyis sok-sok Mikulással, akik rénszarvas helyett motorral jöttek. Olyan százan.
Integettünk nekik és a Főmikulás visszaintegetett nekünk, többen pedig megálltak mellettünk és berregtették a motorjaikat. Nagyon vicces volt. :-D
De hát érhető, két csinos lánynak...

Karácsonyi vacsora

Mivel a brazil lányok Karácsonykor elutaznak, így picit előbb tartottuk meg a karácsonyi vacsorát és ajándékozást. Már egész nap készülődtek, 3 órán át sütötték az 5 kilós pulykát. Mindenki készült valamivel, voltak akik sütit készítetteké,n a ponchát csináltam meg.A sült pulyka mellé volt zsemlemorzsás köret , egy (frazinha), rizs és egy nagyon finom saláta. Majd elkérem a receptet. A desszert előtt ajándékoztunk. Nem húztuk ki előre, így semleges ajándékot vettünk. Mindenki kihúzott egy számot, ami a sorrendet jelentette. Az első ember választott a kupacból és kibontotta az ajándékát. A második ember is választott a kupacból, de mielőtt kibontotta, eldönthette, hogy inkább az első emberét akarja inkább. Szerintem nem túl szép elcserélni. Aki a legutolsó, ő választhat az összes közül. Az én ajándékom egy bögre volt, amihez vettem vízálló filcet és mindenki rajzolt rá valamit, plusz egy nagyon cuki macskás kapcsozó. Én egy falra szerelhető kulcstartót kaptam. Megegyeztünk még előre, hogy mindenki 5 euróért vásárol csak.
Az ajándékozás után ettük a desszertet. Ötféle volt. Nagyon teleettem magam.
Az első lime-os mousse volt, ez ízlett a legjobban. Egyszerű elkészíteni, sűrített tejet kell összekeverni tejszínnel és 3 lime levével és a hűtőbe tenni. Volt még gyümölcskenyér, csokis mousse és egy olasz desszert, ami szintúgy sűrített tejből készült.

Készül a vacsora

A pulyka

Csinálom a ponchat

A csapat

A vacsora

A pulyka, vagyis ami maradt belőle

Ajándékok

Lime-os süti

Csokis süti

Az olasz süti

A bögre

Ez buli?Ez emberpiac

A tegnapi bulihoz elég optimistán álltam hozzá, de sajnos csalódnom kellett.
Fél 11-re mentem át a lányokhoz, még nem voltak készen,de erre számítottam. Beültünk vacsorázni egy gyorsétterembe, olyan mint a Meki, de elegánsabb volt. Árban ugyannnyi de itt lehet sört kapni.  Én egy szalonnás hamburgert ettem, ami 4,15 euróba került és egy pohár sört ittam ami 1,3 euró volt. Ezután elmentünk taxival a Coimbra Coctail Barba (CCB), ami a külföldi hallgatók törzshelye. Most láttam, hogy ha eleve beülünk a taxiba, az már 2,5 eurónkba kerül. Összesen az útért 4-et fizettünk, fejenként 1 euró.
A CCB egy nagyon pici bár, alig lehet 50 nm. Pár asztal van benne és a pult. Mindenki kikéri a piát és csak áll. Úgy éreztem magam, mintha egy piacon lennék és mindenki nézi, hogy milyen az áru. A zene nagyon hangos és rossz, beszélgetni nem lehet, se nem leülni. Elszenvedtünk ott másfél órát és hajnali 3-kor átmentünk a Shots nevű bárba. Na az még kisebb volt mint ez és szinte csak lányok voltak, úgyhogy 3 perc után eljöttünk. A berendezés itt is ugyanaz, kevés szék és pult. Eindultunk az NB nevű diszkóba, de útközben leragadtunk a Tapas nevű helyen, ahonnan nagyon jó zene szólt. Persze kb 5-10 ember lézengett rajtunk kívül. Mindegy, ittunk sört és fél óra után továbbálltunk. A hely érdekessége, hogy nem volt lány wc, csak fiú... Nem szép.
Végül elmentünk az NB mellett, de nagyon nagy volt a sor és az átlagéletkor vagy 10 évvel volt alacsonyabb mint a mienk, úgyhogy inkább hazajöttünk 5 felé.
Itt nincsenek jó bulik. Szerintem az nem buli, hogy üvöltő zene mellett állva iszod a sört és fél óráként átmész egy másik helyre. Nem is baj, hogy inkább dolgozom.
Majd most hazamegyek egy hétre és jól kibulizom magam. Magyar módon. Ezért nem érdemes fent maradni hajnal 2-ig.

De hiányoznak a jó kis pesti koncertek meg a bulik...

Maszkura es a Tucsokraj: Pesti nok

Jeges sütemény

Közkívánatra a Jeges (az egyik legjobb sütemény, ami valaha létezik) receptje.
Ez nem portugál, hanem magyar. Szigetközi. :-D Kicsiny szülőfalum sütije. De leginkább anyukámé.

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt
sütőpor
1 kanál cukor
15 dkg zsír
citromhéj
1 tojás
pici só

Ezt össze kell gyúrni, két részre bontani és az egyiket a tepsi aljába sodorni.

A töltelék:

8 tojás felvert habja 25 dkg cukorral kikeverve
kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 dkg őrölt fahéj
25 dkg darált dió
1 sütőpor
vaníliás cukor

Ezt mind összekeverni és az alsó lapra tenni, majd a másik lappal betakarni.
Együtt kell megsütni.

Ha kész, akkor cukormázat készítünk citrom levéből és cukorból majd a kihűlt tésztára tesszük.

Vicc :-D

Nem szép dolog senki magasságával viccelni, sikerült ma barátnőm unokaöccsét rávenni, hogy egyen vacsorát, mert ha nem eszik, olyan alacsony marad mint a portugál fiúk. :-D (Tisztelet a kivételnek)

Tovabbi terveim

Február 15-én megyek haza és március elején jönnék vissza.

Áprilisban szeretnék elmenni az Azori-szigetekre 4-5 napra, mert innen olcsó a jegy. Ez olyan április 18-a körül lenne, szülinapi ajándékként magamnak.

Május 25-én lesz a barátnőm esküvője, arra tuti hazajövök.

A munkát július végén szeretném befejezni és augusztus elején utazgatnék 2-3 hetet Portugáliában (főleg a déli részen) és Spanyolországban.

Ha megérzed az otthon szagát...

Tegnap nem indult túl jól a napom, de amikor kiderült, hogy maradhatok még több hónapot, akkor minden jóra fordult. Délben kaptam meg az e-mailt (ami a spamek között volt) és pont a laborvezetőnek tudtam elújságolni elsőnek. :-) Aztán gyorsan küldtem az smseket meg az e-maileket. Mindenki gratulált a laborban is és pár embernek nagy kő esett le a szívéről, főleg azoknak, akikkel közös kutatásom lesz. Még több idő, hogy többet és többet tudjak a HPLC-ről.
Aztán gondoltam megnézem, mennyiért vannak a repjegyek december végén, január elején. A kísérletem december 28-án ér véget. Találtam is normál áron (70-80 ezer) december 30-ra. Elég drága, de a több napokon kétszer ennyibe kerülnek. Gyorsan meg akartam venni, persze mindig valamit rosszul töltöttem ki. Mikor fizettem (vagyis fizettem volna) akkor kaptam az üzenetet, hogy nem tudták levenni a pénzt a kártyámról. Jaaaaaaaaaaa. És akkor jutott eszembe, hogy napi limit van beállítva, ami nem igazán fedezte a jegy árát. Na mi a teendő.
Menjek el egy TAP irodába 24 órán belül és fizessem ki. Hát TAP iroda Coimbrában nincs...
Ekkor megpróbáltam megvenni még egyszer ugyanazt a jegyet, de persze nem sikerült.

Mivel elég életrevaló vagyok (legalábbis azt hiszem), kerestem egy másik utazási irodát, ahol kb ugyanannyiért megvettem a jegyet, okosan már módosítva a napi limitet. Ma már meg is kaptam a jegyem.
Remélhetőleg nem zárják le a reptereket és nem sztrájkol senki.

Ez van. Megéreztem az otthon szagát és mint a kisegér, megő(ö)rültem.

Három hónapja itt

Ma vagyok itt három hónapja. Gyűlnek az emlékek, de már jó lenne az otthon.

Megyek haza

Mivel maradhatok még 5 hónapot, így megyek haza december 30-án egy hétre.

Annyi dolgot szeretnék csinálni, elmenni a Fahéjba, az Instantba, a Marximban pizzát enni, inni fröccsöt meg citromos Gössert, mákos bejglit enni, jegest enni, beszívni a pesti levegőt, kimenni a Dunára.
 De leginkább látni a családomat és a barátaimat. Ponchát és portói bort inni és pastel de natat meg csillagfürtöt enni velük...

A dolgok mindig jóra fordulnak, csak hinni kell bennük.

Még 5 hónap :-D

Kedves Pályázó!

Örömmel értesítjük, regisztrált pályázata elnyerte a Campus Hungary Ösztöndíj Bizottság támogatását. Gratulálunk!
Üdvözlettel: Campus Hungary csapata

:-D 

 

Rengeteg a tennivaló!

Nikinek

Tarisznyarák és garnélarák másodszor

Tegnap megint elkészítette a lakótársam a tengeri ételes vacsorát, amit a múltkor. Most is nagyon ízlett és jó kis karácsonyi vacsora lett belőle. 3 kg garnélarákot és egy nagy tarisznyarákot ettünk meg.
A vacsi összköltsége mindennel együtt 11,5 euró volt fejenként. Egy nagyobb tarisznyarákot olyan 6-7 euróért lehet venni, a garnélarák kilója pedig 11 euró.Ittunk bort is.

Ott a sarokban örülök magamnak meg a vacsorának

Tárgy nélkül

Kedves Naplóm!

Az utóbbi két nap azt hiszem az eddigi két legrosszabb nap volt az életemben.

Egy háborúba cseppentem és majdnem elvéreztem. Sajnos én voltam a semleges áldozat, aki a két hadsereg vétlen áldozata volt. Ennek folyományaként harci sebesüléseim lettek és megmaradtak egészen eddig. Valószínű, hogy a szövődmények miatt ma kis híján elért a végzet, és bár nem tudtam, hogy sírjak vagy üvöltsek fájdalmamban, némán tűrtem inkább.

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz...

Mai üzenet

Tandíj Portugáliában

A tandíjas tüntetések kapcsán picit utánanéztem az itteni felsőoktatásnak.

Mindenkinek fizetni kell itt tandíjat, az összes szakra és egyetemre egységes a díj, EGY ÉVRE 1000 Euró. A rosszabb anyagi helyzetben lévő diákok pályázhatnak ösztöndíjra, amit tanulmányaik végén nem kell visszafizetni. Ennek összege kb. 500-600 euró.

Magyarországon ha valaki biológusnak szeretne tanulni, az éves tandíja 1833 euró lesz. Felveheti a diákhitelt, amit aztán tanulmányai végén vissza kell fizetnie. Jobb esetben talál valami nem szakmába illő munkát, rosszabb esetben pedig munkanélküli lesz.

A zsemlemorzsa meg a tevenyál

Ma brazil vacsorára voltam hivatalos. A menü rizs, babos hús, zsemlemorzsás köret és valami salátaszerű volt. Brazíliában nagyon szeretik a zsemlemorzsát, minden nap köretként eszik a húsokhoz.
A desszert tevenyál volt, ami sűrített tejet takar tojással összekeverve.
Jó kis este volt egy nehéz nap után.

A csapat

Zsemlemorzsa, rizs,saláta és babos hús

Tevenyál

Café Tropical

Tegnap voltunk sörözni a Café Tropical nevű helyen. Ez egy nagyon népszerű kocsma az egyetemisták és az itteni fiatalok körében. Épp a Benfica-Sporting meccset közvetítették a tvben. A portugálok nagy része Benfica rajongó, én az Académica Coimbrának szurkolok. Na jó, azért ez erős túlzás, mert egy meccsen voltam csak.
A Benfica nyert egyébként.

Ebéd utáni nasi

Vettem szójatejet kíváncsiságból. Egyébként itt ugyanannyiba kerül mint a sima tej, 0,89 euró. Tetszik itt, hogy akik ételallergiásak is találnak maguknak termékeket és nem csak egyféle van. A szupermarketekben külön polcok vannak nekik.
A mai ebéd utáni desszertem a csokis szójatej és az imádott portugál sütim, a pastel de nata. Minden nap tudnék enni belőle, de nem szeretnék 20 kgmal nehezebben hazamenni. :-D
Sütöttem kókuszos sütit is, de az nem lett szép, ellenben finom. Meg mákos kenyeret.
Megérdemlem, mert 13 napja minden nap dolgoztam és most pedig szobát takarítok.

Szójatej és pastel de nata.

Mellé pedig szól ez a nóta:
Felhő fenn az égen