Migas Alentejanas

A migas egy alentejoi étel, amit köretként szoktak felszolgálni főleg grillezett húsok mellé. A készítése egyszerű, száraz kenyér, zsír, fokhagyma és vöröshagyma kell hozzá. Kenyér helyett lehet burgonyából is készíteni. Itt Redondoban lehet spárgás migast enni. Ezt viszonylag ritka találni, de itt szinte minden étteremben spárgás is van. Nagyon finom, főleg báránnyal vagy fekete sertéshússal. Én szinte mindig ilyet kérek.
Egyébként itt nem árt tudni, hogy sokszor akkora adag ételeket adnak, hogy az elég kettő vagy három embernek is. Múltkor öten voltunk és két adagot rendeltünk, legutóbb hárman és másfelet. Alig bírtuk legyűrni a végén. Aztán ajándékba kaptunk kóstolót egy gyógynövényből (poejo) készült likőrből. Még nem ittam előtte, de nagyon ízlett. A növény rokona a mentának, így picit olyan íze volt. Mivel este 8 után mentünk, így nem ittunk kávét. Általában ha nem kérnek az emberek kávét, akkor kapnak ajándékba valami italt. Szeretem ezt az éttermet, nem rég fedeztük fel.

http://www.despertaraomundo.com.br/?p=753&lang=en

Fogorvos part 2.

Tegnap megint fogorvoshoz mentem, mert az egyik alsó bölcseségfogam hétfő óta fájt. Redondoban van fogklinika, kettő is. Mi abba mentünk, amit Paulo munkatársa ajánlott. Itt öt fogoros van és már másnapra kaptam is időpontot.
Mákomra el tudtam kérni a tavalyi coimbraiaktól a panoramaröntgnt és este 8-kor visszaentünk. Itt nem csinálnak ilyen röntgent mert kicsi klinika. Viszont az ideget látnia kellett az orvosnak. Gyorsan odatelefonáltuk a másik helyre, hogy vészhelyzet van és hogy nem Coimbra környékén lakunk. Egy óra után és a második telefonálás után át is küldték.
 Egy órás műtét volt, már azt hittem sosem lesz vége és csak kétszer tartottunk szünetet. El kellett törni a fogat. A doki az elején mondta, hogy szerinte nem lesz túl bonyolult, aztán a végére az egyik legkomplikáltabb esete lettem. Szerencsére őt kaptunk, mert direkt csinált speciális képzést Kubában bölcsességfog kiszedésben. Paulo eljött velem, de az orvos beszélt angolul.
Este 10-kor még el kellett menni Évorába a gyógyszerekért mert pont a redondoiban ne volt meg a fájdalomcsillapító. Ami fura, hogy itt az összes receptet egy papírra írják és ha valamelyik nincs meg, akkor addig kell a különböző gyógyszer tárakba menni, amíg nem találsz egy olyat, ahol minden meg van. Most puffadt pofival fekszem, mert 3 napig nem csinálhatok semmit és csak pépes ételt ehetek.
A kezelés 130 euróba került, gondolom ha kellett volna még egy panoráma röntgent csinálni Évorában, akkor még többe.
Remélem jövő Karácsonykor nem kell megint mennem, mert még van kettő másik...

Portugália legmelegebb pontja

Tegnap elmentünk egy borfesztiválra Portugália legmelegebb falujába, Amarelejaba. Előtte még megálltunk ebédelni Mourãoban, vittünk szendvicseket és még szombaton sütöttünk mézeskalácsot. Itt nincs, úgyhogy elég extra ajándék lesz.
Mourãoban egy vár van. Sajnos nem tudtunk túratérképeket kérni, pedig valószínű hogy van pár túraútvonal is. A várból át lehetett látni a folyó másik oldalára és a monsarazi várra. Az a vár szebb, mert ott a váron belül vannak a házak, míg itt- bár nagyobb a falu- de kívül vannak.

Ezután elmentünk Aldeia do Luzba. Ez a falu azért híres, mert az eredeti falut elöntötte a víz, amikor a vízi erőművet csinálták, így megépítették a falut egy másik helyen. Még a templomot is kőről-kőre átvitték. Van egy múzeum is, de nem mentünk be mert indokolatlanul sok a belépő. Egyébként az ornitológusoknak egy paradicsom Alentejo, rengeteg madár van.

Utána Amarelejaba mentünk, a legmelegebb faluban. Itt mértek 40 valahány fokot nyáron. A borfesztivál nem volt valami extra, de azért vettünk egy juhsajtot és kóstoltunk spenótos süteményt is. Ezen a környéken van a legnagyobb olivaolaj gyár, a mourai olivaolaj szinte mindenhol kapható. Elképesztően nagy olajfa ültetvényeket látni. A másik nagy üzlet a szelíd fenyő ültetés, mert a magot 60-70 euró per kiló áron lehet eladni.

Hazafelé az  Alqueva vízierőműnél álltunk meg. Ez a legfontosabb erőműve Portugáliának, 50 évig épült és nem csak energiát termel, de a környéket is ellátja vízzel.

Lekvár őrület

Pauloval szinte minden héten lekvárt főzünk. Ő nagyon szereti a joghurtba. Sok olyat csináltunk már, amik nagyon ritkák, ilyen volt a dinnyehéj, a chu-chu és a nyugati szamóca is. Most Karácsonyra mindenki lekvárt és mézeskalácsot fog kapni. :-)
A kollekciónk a következő: birsalma, alma, gesztenye, chu-chu, nyugati szamóca, dinnyehéj, narancs. Tervben van még paradicsom, cukkini és tök. Csak győzzük üveggel.

A nem teljes készlet

Kifordított világ

Itt Alentejoban elég hideg van télen. Bár nem sokat esik az eső, de az égen nem nagyon vannak felhők, így a hideget jobban lehet érezni. Este mindig begyújtunk a kályhába, már nagy tűzmester lettem. De napközben nem fűtök, kimegyek az udvarra felmelegedni vagy teát főzök.

A sapka a világ egyik legjobb találmánya. :-D

Olajbogyó- és nyugati szamócaszüret

A hétvégén Janeiro de Baixoban voltunk, Paulo szülei innen származnak. Redondotól 3 órányira van. Amikor megérkeztünk szinte sokkolt a 3 fokos hideg tudván azt, hogy nincs fűtés. A lakásban kb. 10 fok lehetett, 4 takaróval takaróztunk és szinte a legtöbb időt a kandalló előtt töltöttem. Persze nem nagyon volt idő üldögélni, mert szombaton olajbogyót szüreteltünk. Olyan 200 kg-t és még nem végeztünk. Vasárnap pedig délelőtt túrázni mentünk, ahol rengeteg nyugati szamócát láttunk és kitaláltuk, hogy ebéd után visszajövönk és szedünk belőle lekvárnak.
Janiro az egyik olyan falu, ahol xistóból (pala) építik a házakat. Paulo szüleinek is egy nagyon nagy háza van itt,  8 hálószoba és 6 fürdőszoba van benne. Amúgy csak nyáron vannak itt...

Palaház

Ki lehet bérelni. Régen a paplak volt.

Zázere folyó

Paulo nagyszüleié volt ez a kemence

Itt patkolták a lovakat

Szedem az olajbogyót

A strandon

Szelelés

Először a földre szedjük egy hálóra az olajbogyót, amit aztán zsákba rakunk. Utána egy szelelőgépen átfújjuk, hogy a maradék levél is kimenjen belőle. Aztán elviszik oda, ahol kipréselik belőle. 1 liter olivaolajhoz minimum 7 kg olajbogyó kell, de van, amikor 10. Ha jól emlékszem, akkor 12 centet kell fizetni a préselésért kg-ként.

Nyugati szamóca

Janeiro de Baixo a háttérben

A nyugati szamócából készítik a legjobb portugál pálinkát, de mi lekvárt fogunk készíteni belőle. Kilóját 6 euróért árulják, mi kb 10 kgt szedtünk és Karácsonykor még többet szeretnénk. Amúgy nem olyan egyszerű szedni, mert vadon nő sok tüske között. De elég extra lesz a lekvárunk.

Sericaia szilvalekvárral

A Sericaia (szrikaja) egy tipikus alentejoi sütemény. Paulo már nagyon profin készíti. Van kétféle speciális agyagtálunk, amiben készíteni kell. Az egyik egy teljes adagra vonatkozik, a másik félre.

Tegnap készült

Itt a recept:

10-12 szelethez

12 tojásfehérje
12 tojás sárgája
1 liter zsíros tej
1 citrom héja
6 teáskanál liszt
500g cukor
1 faéjrúd
őrölt fahéj
vanília

Össze kell keverni a tojássárgáját a cukorral, addig amíg olyan állagú nem lesz mint a majonéz.
Keverd össze a tejet, a fahéjrudat és a citrom héját majd forrald fel.
Ha kihült, add hozzá a lisztet, a tojássárjája-cukor keveréket és forrald fel újra.
Hagyd kihűlni újra. Addig verd fel a tojásfehérjét.
Miután kihűlt, óvatosan kanalanként keverd össze a tojásfehérjét a többivel. Vedd ki belőle a fahéjrudat.
Ezután kell beletenni az agyagtálba, megszórni a tetjét fahéjjal és magas hőmérsékleten megsütni.