Búcsúvacsora

Ma volt a búcsúvacsorám. Csak a brazil lányokat, Zuzanat és Nunot hívtam meg, vagyis ők hívtak meg. Nem akartam nagy dobra verni, meg hát úgyis visszajövök.
Egy pici étterembe mentünk, fél 8-kor nyitott, de még időben érkeztünk és befértünk. A hely nagyon népszerű, sok külföldi jön és az emberek akár órákat képesek várni előtte.

http://www.tripadvisor.com.br/Restaurant_Review-g189143-d1074962-Reviews-Ze_Manel_dos_Ossos-Coimbra_Coimbra_District_Central_Portugal.html

Első fogásnak főtt csontokat ettünk, majd polipot, aztán sült malacot és végül kecskét. Meg persze nem maradhatott el a desszert sem.
Nekem legjobban a polip ízlett, a szósz isteni volt. A kulcsa ennek amúgy is az, mert anélkül semmi íze sincs.
Most ettem életemben először kecskét. Nem volt rossz, bár eléggé érezni lehetett a jellegzetes ízt. A sajt jobb.

Öten voltunk, de három ételt rendeltünk (a sült csontot nem számolom, mert az szinte alig lehet enni valamit) és degeszre ettük magunkat.

Ez a étterem szombaton és vasárnap nincs nyitva, mert így is van elég forgalmuk. Amúgy nagyon picike hely, ha 15 ember fél be egyszerre. Előre foglalni nem lehet.

Home is where the heart is.

Az otthon ott van, ahol a szív.

Készülőben hazafelé

Már pakolok. Takarítok, selejtezek, átgondolok. Amit most hazaviszek, azt nagy valószínűséggel vissza is kell hozni. Szóval jól meg kell gondolni.

Lélekben már túrótortát eszem, Edelweisst iszom citrommal és az otthoni kényelmesebb ágyamban alszom.
Az itteni borzasztó, hálózsák nélkül kibírhatatlan, úgyhogy a kinyithatós fotelon alszom most...

Frecha da Mizarela, a legnagyobb vízesés a kontinentális Portugáliában

Frecha da Mizarela,Albergaria-da-Serra, Arouca

 http://www.panoramio.com/photo/80357889 

http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=2137433 

  Tegnap elmentünk meglátogatni az egyik portugál barátunkat, aki közel lakik a vízeséshez. Először vonattal elmentünk Aveiroba, majd onnan Estarrejaba és onnan pedig kocsival először Vale da Campraba (ahol a srác lakik) majd pedig a vízeséshez.

Nem tudtunk egyből odamenni, mert nagyon szakadt az eső, de viszonylag hamar elállt. 

Nem voltunk teljesen tisztában a túraútvonallal, így elindultunk a hetes számún, remélve hogy a vízesés aljához vezet. Hát nem. De nem bánta egyikünk sem, mert egy négyórás túrázás lett belőle és gyönyörű helyeket láttunk. Pici falut, patakot, gyönyörű hidat és tájakat.

A vízesés egyébként 76 m magas és néha köveket szül. :-D

Ez annyit takar, hogy egy nagy kőben több pici másfajta kő kerül. 

Nagyon sok márványt láttam, ide kéne jönni szedni a sírkövekhez. 

Köd. Előtte és utána is esett.

Konyhakert

A vízesés a távolból

Én a vízeséssel

Mutatom is

Út közben

Indiana Jane :-D

Xisto házikó

Egy másik csapat megállt itt fürdeni

Mini vízesés

Márvány

Voltak út közben tehenek is

Paulonak

Páfrányos út

Szélerőmű közelről.

 

Indopakisztán étterem

Múlt héten Paulo meghívott egy (és azt hiszem az egyetlen) indopakisztán étteremben Coimbrában. Nagyon finomat ettünk, én és ő is a közepesen csípős csirkéből választottunk. Az övé jobban ízlett, mindig ez van. :-D Azt hiszem legközelebb megkérem, hogy nekem is ő válasszon. Nem is volt túlságosan drága, fejenként 13 eurót fizettünk. Közepese csípős volt, de nem éreztem nagyon. Kaptunk mellé csíkos rizst. Nem tudom hogyan csinálják, de fehér-piros, fehér-zöld és fehér-sárga csíkos rizs volt.

Ott láttam, hogy hét közben ebéd időben akár már 4,5 euróért is lehet menüt enni.
Kitaláltam, hogy pénteken Zuzanaval elmegyünk oda búcsúkajálásként. Jött még két munkatársam is.
Megint csirkét választottam, közepesen csípőset. Ez már csípősebb volt. A rizs normális rizs volt és kaptunk mellé chapatit. Benne volt a sör és a kávé is és én 6,5 eurót fizettem.

Jobban megéri itt enni ebédkor mert nagyjából ugyanazt a mennyiségű kaját innivalóval fél áron meg lehet kapni. Ráadásul ugyanazok közül lehet választani, amik közül délben is.
Szerintem többször el fogok jönni, mert érdekes kipróbálni ezt az ízvilágot is.

Számvetés

Itt az ideje, hogy leszűrjem a konklúziókat az itteni munkámról.

Amit mindenképp pozitív dologként könyvelhetek el:

Szakmailag nagyon sokat fejlődtem, elsajátítottam egy számomra teljesen új mérési technikát, amivel jobb eséllyel pályázhatok állásokra. Mivel a gyógyszerfejlesztésben szeretnék dolgozni, így különösen jól jött ez a tudás.
A szakmai angoltudásom nagyságrendekkel jobb mint amikor 2009-ben Dániába mentem ki, igaz azóta eltelt jó pár év.
Alsó hangon 7 cikkben leszek (lettem) társszerző, amiből kettőben első szerző leszek. A megjelentek mind 4-esnél nagyobb impakt faktorú nemzetközi folyóiratban jelentek meg.
Beállítottam 3 mérési módszert, különböző állati és humán szöveteken.
 Sokkal jobban képviselem az érdekeimet és bátran ki merem nyilvánítani a véleményem és ha úgy van, az egyet nem értésemet.

Nem szakmai szempontok:

Rengeteg szép helyet láttam. A legszebbek közülük: Azori-szigetek, Madeira, Nazaré, Douro, xisto és gránitból épült házak, óceán minden mennyiségben.

Találkoztam a világ 2. legrendesebb és legnormálisabb férfijával (mert apu az első :-D), akivel nagyon boldog vagyok. Aki elkezdett magyarul tanulni miattam és minden nap elmondja magyarul hogy "Szeretlek gyönyörű lány". :-) És komolyan gondolja.

 Megismertem a mediterrán életstílust és kultúrát, ettem kagylót (és ízlett), tanultam pár portugál és brazil receptet. Rájöttem, hogy nem is főzök bénán és a főzés még lehet egészen jó kikapcsolódás is.

Örök barátaim lettek Szlovákiából, Csehországból és Brazíliából, akikkel biztosan tartani fogom a kapcsolatot.

Elég aktív couchsurfing életet éltem, itt szörföltem először a madeirai tengerbiológusnál. Plusz népszerűsítettem a CS-t a portugál emberek körében. Paulot is itt ismertem meg, szóval lányok érdemes CS vacsikra járni, mert életetek legjobb szülinapi ajándékát kaphatjátok meg.

Amiben még fejlődhetnék:

Jó lett volna legalább minimális szinten megtanulni portugálul, mert a bevásárló lista elkészítése portugálul még nem igazán jó nyelvtudás. A rossz, hogy a portugál nyelv logikája eléggé különböző azoktól a nyelvektől, amiket beszélek. Nehéz számomra  a kiejtés és igaz, hogy 28 évesen már nem annyira egyszerű egy új nyelv elsajátítása. De nem adom fel, most már tényleg szakítok rá időt.

Meg kell szoknom a késést és a később kelést. Ha ősszel visszajövök több szociális életet fogunk élni Pauloval hétvégente.

Vissza szeretnék menni az Azorira, csodás hely.

Szakmailag persze mindig lehet tovább fejlődni, a következő tervem, hogy még tökéletesebbé tegyem a méréseket itt és újakat találjak ki. Persze nem ingyen, mert ingyen nem fogok dolgozni.
Még ha itt sok diák meg is teszi. Nem egy olyan hallgatót ismerek, aki akár egy évig is ingyen dolgozott némi fizetés és ösztöndíj reményben, aztán jól hoppon maradt. Persze ők MSc-sek voltak én meg már azért több kutatási tapasztalattal rendelkezem. Meg hát én egy olyan országból jövök, ahol nem 1000 eurót kap egy MSc-s diplomás hallgató. Plusz nem alapozok arra, hogy majd a szüleim finanszírozzák a "társadalmi munkám".

Persze a felsorolás még folytatódhat, de most hirtelen ezek fogalmazódtak meg bennem.

Amiben pozitív példa volt Portugália Magyarországgal szemben:

A doktori hallgatók normális ösztöndíjat kapnak, ami mellett nem kell esetlegesen másodállást vállalniuk, így
teljes egészében a doktori kutatásukra fókuszálhatnak. A nemzetközi doktori programokban szinte mindegyikük eltölt fél-egy évet egy másik országban. Az órájaik tömbösítve vannak, így könnyebben lehet megszervezni a kutatásukat is. Komoly előadást kell tartani az első doktori év végén a következő 3 év pontos terveiről, hónapokra lebontva.

A mester hallgatóknak az utolsó évben nincs semmilyen óra, egész éven át a laborban dolgoznak egy-egy kisebb projekten. Azt érzem, hogy technikailag is nagyobb tudást szereznek az ötödév végére a magyarokkal szemben.

Az oktatók nincsenek annyira leterhelve mint a magyar egyetemeken, a vizsgáztatás is írásban történik. Minden oktatóak limitálva van, hogy mennyi hallgatója lehet. Egy oktató 5 PhD-st vállalhat csak. Ami szerintem elég sok.

Amiben negatív példa:

Bár minden sarkon van szelektív hulladékgyűjtő, nem igazán élnek a lehetőséggel. Nagyon sok csomagolást használnak és kevés az az ember, aki viszi a saját szatyrát a boltba. A sörösüvegek sem visszaválthatók, így sok a normál kukában landol.

Szerintem nem egészséges este 10-kor vacsorát enni és reggel 8-kor hazajönni a buliból.

Sokkal többet kéne sportolniuk. Sokan futnak, de a csuda jó uszoda kong az ürességtől.

Az utolsó hét- kienni mindent

Mióta Paulo elment Peruba, nem főztem. Több mint egy hete az automatás szendvicsen éltem vagy elmentem étterembe (jó, egyszer mentem csak el). Most ki kell ennem mindent, ami itt és megmaradt. Pauloval elküldtem az edényeket és a bontatlan kajákat a haverjához. Szóval részben azért sem főzök, mert nincs miben. :-D
Ma már nagyon elegem lett a Panados szendvicsből (valami grillezett hús) és elmentem boltba. Remélem többet nem kell jövő szerdáig.
A ciki még az, hogy az összes menza bezárt, kivéve egyet és nincs menü. Szóval a legolcsóbb kaja is amit lehetne venni minimum 6 euró. Ami azért túlzás.
Hiába, nem szerettem főzni, de az nagy motiváció, hogy Paulo rendesen vacsorázik. Meg hát a férfit a gyomrán át (is) meg lehet fogni.

Nagyon hiányzik. Szerencsére szinte minden másnap írunk e-mailt és szombaton skypeoltunk is. Szerintem az egész netcafé engem hallgatott. De ott csak 50 cent, vagyis 150 Ft egy óra internetezés. Ez Peru. És jó a net.

Viszont 1100 km-t 23 óra alatt tettek meg busszal. Még vacsorát, ebédet is reggelit is kaptak.

Ma volt az egyik munkatársam doktori védése. Őrület, de motort fog kapni tőlünk. Picit fájt is a 10 eurót kiadni... Itt az a szokás, hogy védéskor a kollégák valami nagy ajándékot vesznek. Csak szerintem nem annyira fair a csóró, egy évig ott lévő emberektől is elkérni. Ez van.

Portugália visszavár (vagy inkább nem enged el)

7 nap múlva otthon leszek. Egy ideig.
Most nagyon úgy tűnik, hogy vissza kell jönnöm szeptember elején egy nagyon nagy nemzetközi kutatás miatt. A világ minden tájáról fogok kapni Alzheimer- és Parkinson-kórban szenvedő betegek mintáit és abban kell meghatároznom rengeteg anyagot. Ennek a kutatásnak az a fő célja, hogy ezeket a betegségeket ki lehessen mutatni még sokkal korábban mint most.

Akit bővebben érdekelnek a hírek és a projekt:
Biomarkers for Alzheimer’s disease and Parkinson’s disease

A probléma ugyanis az, hogy mire a tünetek észlelhetők, a sejtek 20 százaléka marad csak ép. Ami már visszafordíthatatlan. Persze sokára lesz még az, hogy ezek gyógyíthatóak lesznek, most csak a tüneteket lehet enyhíteni. De a neurodegeneratív betegségek kezelése egyre és egyre fontosabb lesz mivel 2020-ra a népesség 10 százaléka lesz 80 év feletti. És ezeknek az embereknek a 70 százaléka valamilyen neurodegeneratív betegségben fog szenvedni.
A rossz az, hogy a világ még nem készült fel erre, mi lesz ezeknek a betegeknek a sorsa. Ugyanis nem igazán álom egy Alzheimeres beteggel élni, még ha a rokonunk is. Ezek az emberek szinte soha nem ismerik már fel a családtagjaikat, erőszakosak lesznek, verekednek és nem lehet őket felügyelet nélkül hagyni.

Remélem, hogy nem ingyen kell dolgoznom. És bár a munka és a kutatás nagyon vonzó, de ingyen semmiképp...
Annyira jó lenne már egy "rendes" állás legalább egy-két évig, ahol időben jön a NORMÁLIS fizetés...
Álom?

9 nap múlva otthon

Jövő hét szerdán utazom haza. Nem végleg, mert ősszel vissza szeretné jönni. Most épp ösztöndíjakat keresek... Sajnos a helyzetem nem túl egyszerű, mivel már nem leszek aktív doktori hallgató, viszont a doktorim megszerzése még kb. két év, így posztdoktori ösztöndíjakra sem pályázhatok.

Most ezerrel dolgozom, hogy mindent befejezzek. Szerintem kész is leszek a kísérletekkel remélhetőleg most szerdáig.

A jó hír, hogy a blog még folytatódni fog. Legalábbis  nagyon remélem.

Europa szorfparadicsoma

Almagreira

A hetvegen Penichbe mentunk. Az volt a tervunk, hogy elhajozunk a Berlengas szigetre es ott toltjuk az ejszakat, Ez egy nemzeti park, csak limitalt hely van a satrazasra. A sziget pici, nagy reszt strandolni lehet. Sajnos nem voltunk tul szerencsesek az idovel, mert penteken elkezdett esni az eso es nem is allt el.
Elso nap vadkempingeztunk Peniche mellett. A kilatas csodas volt a satorbol, az oceanra nezett. Vettunk uj matracokat is, amit a kovek ellenere nagyon kenyelmes volt aludni.

Baleal

Szombaton aztan ugy dontottunk, hogy mivel ilyen rossz lett az ido, nem hajozunk. Igy bejatunk Penichet, elmentunk Europa legjobb szorfos helyere, a Supetubos strandra. Peniche nagyon nepszeru a fiatalok koreben, foleg akik szorfozni szeretnek. Sokan jottek lekokocsikkal vagy furgonokkal.
Mar reggel 8-kor lattunk szorfosoket. Az igazi szorfos koran kel. :-)

 Cabo Carvoeiro - Nau dos Corvos e Berlengas

Praia de Supertubos

Delutan pedig elmentunk Rio Maiorba, az egyetlen hely, ahol a hegyek kozott keszitenek sot. belecsoppentunk egy lovagi fesztivalba is, volt harc meg fegyverbemutato. A falucska nagyon tetszett, minden fabol volt a so miatt es eleg kozepkorinak nezett ki. Az emberek a faluban is olyasmi ruhat viseltek.

 Buracas do Casmilo